Antitestek nyújthatnak védelmet a tuberkulózissal szemben

A Cell című lapban megjelent közlemény egyik szerzője, Sarah Fortune immunológus és infektológus professzor így fogalmaz: „Mostani vizsgálatunk több, régóta fennálló paradigmát megkérdőjelez. Ez azt jelenti, hogy másként kell gondolkodnunk arról, hogy a szervezet miként alakítja ki természetes immunitását a fertőzésekkel szemben, illetve mennyire hatékony vakcinákat vagyunk képesek előállítani.”

A világ népességének körülbelül egyharmada hordozza szervezetében a tuberkulózist (TB) okozó baktériumot, a Mycobacterium tuberculosist (Mtb). A baktérium 2014-ben csaknem 10 millió személyt fertőzött meg és 1,5 millió halálesetet okozott. Bár léteznek gyógyszerek a betegség kezelésére, régóta fennálló probléma a gyógyszerrezisztencia, és a TB-kontroll legeredményesebb hosszú távú eszközének tekintett vakcina kifejlesztése egyelőre még várat magára.

A szakemberek évtizedek óta kutatják a különböző immunsejtek szerepét a szervezetben. A TB elleni védekezés kiemelkedően fontos szereplői a T-sejtek, ugyanakkor viszonylag kevesebbet tudunk az immunvédekezés más alapvető formáinak, például az antitesteknek a szerepéről, amelyek más fertőző betegségekben betöltött fontos szerepét számos vizsgálat igazolta. Sarah Fortune és munkatársai a Cell http://www.cell.com/cell/fulltext/S0092-8674(16)31170-9 című lapban megjelent közleményükben néhány egyszerű kérdésre igyekeztek választ adni. Először is: van-e különbség az aktív TB-fertőzésben szenvedők antitestjei, illetve azon személyek antitestjei között, akiknek szervezete képes kontrollálni a fertőzést? Ha igen, akkor ezek a különbségek pusztán a betegség állapotát tükrözik, vagy funkcionális szerepük van a tuberkulózis-infekció lefolyásának alakításában?

Vizsgálatukat kétféle TB-betegtől származó mintákon végezték: az első csoportba látens infekcióban szenvedő betegek tartoztak, akik képesek voltak természetes úton kontrollálni a TB-fertőzést, míg a másik csoportba aktív TB-ben szenvedők, akiknél ez a kontroll hiányzott.

A kétféle TB-csoporttól nyert antitestek elemzése és egymással történő összehasonlítása alapján több alapvető különbséget tudtak azonosítani. Bár látens fertőzés eseteiben összességében alacsonyabb volt az antitestek szintje, mint aktív betegség kapcsán, az antitestek eltérő molekuláris módosulásokat hordoztak – például egyedi cukorcsoportokat, azaz digalaktózokat. Ennek az észlelésnek önmagában is hatalmas gyakorlati jelentősége van, mivel alapját képezheti egy gyors diagnosztikai eszköz kifejlesztésének, mely segíthet az aktív TB-ben szenvedő és nem szenvedő személyek elkülönítésében.

Úgy tűnik, hogy ezek a cukormódosulások fokozzák az antitestek képességét az immunrendszer aktiválására és a Mtb-fertőzött sejtek aktiválására a baktériumok elpusztítása végett. Bár ezek a megállapítások fontos lépést jelentenek az antitestek TB-fertőzésben betöltött szerepének tisztázása során, még sok munka áll előttünk addig, míg megértjük azokat a mechanizmusokat, melyek révén ezek az antitestek kifejtik különféle hatásaikat.

„A TB-vakcina kifejlesztése során az egyik régóta fennálló probléma, hogy valóban nem tudjuk, hogyan alkossunk olyan vakcinát, mely erőteljes T-sejtes választ képes kiváltani – magyarázza Fortune professzor. − Az antitestek szerepének tisztázása azonban reményt adhat arra, hogy megtaláljuk a TB-vakcina kifejlesztésének irányát. Ez rendkívül izgalmas feladat.”