Az aszpartám a jelenlegi mennyiségben biztonságos
Az aszpartámmal kapcsolatos állatkísérletes és humán adatok alapos áttekintése szerint az aszpartám és bomlástermékei a jelenleg elfogadott napi mennyiségben fogyasztva biztonságosak – hozta nyilvánosságra az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság.
Dr. Alicja Mortensen, az EFSA (European Food Safety Authority) élelmiszeradalékokkal foglalkozó testületének elnöke így fogalmaz: „Ez az állásfoglalás az aszpartám fogyasztásához kapcsolódó potenciális kockázatok egyik legátfogóbb elemzésének eredménye. Újabb lépést tettünk afelé, hogy megerősítsük a fogyasztók bizalmát az Európai Unió élelmiszerbiztonsági rendszerét megalapozó tudományos bizonyítékokban.”
Az aszpartám egy nem szacharid természetű mesterséges édesítőszer, mely körülbelül 200-szor édesebb, mint a cukor, és amelyet világszerte több mint negyedszázada adnak az élelmiszerekhez és üdítőitalokhoz. Az Európai Unió kódrendszerében az aszpartám jele E951. Az aszpartám termékek ezreiben megtalálható, többek között diétás ételekben, szénsavas üdítőitalokban, joghurtokban, rágógumikban és más kalóriacsökkentett vagy cukormentes élelmiszerekben. A többi ételadalékhoz hasonlóan az élelmiszerbiztonsági hatóságok az aszpartámra is meghatározták az elfogadható napi bevitel (ADI, Acceptable Daily Intake) értékét. Ez rendszerint az a hozzávetőleges mennyiség, melyet egy adott személy egész életében naponta fogyaszthat(na) anélkül, hogy ez veszélyeztetné az egészségét. Az aszpartám esetében az ADI a brit szabályozás szerint napi 40 milligramm/testsúlykilogramm, ami egy átlagos felnőtt esetében napi 2800 mg-ot jelent. Az Egyesült Államokban az ADI valamivel nagyobb érték, testsúlykilogrammonként napi 50 mg. Az aszpartámmal édesített legtöbb élelmiszer és üdítőital esetében az adott személynek egész életében minden nap kivételesen nagy mennyiségben kellene fogyasztania az adott ételt vagy italt ahhoz, hogy meghaladja az ADI értékét.
Vannak azonban olyan állapotok, melyekben az aszpartám fogyasztása nem biztonságos. Ilyen például a fenilketonúria (PKU), mely körülbelül minden 10 000. embert érintő súlyos anyagcserezavar. Nem kezelt esetekben a fenilketonúria súlyos agyi károsodást okozhat. A PKU-ban szenvedő betegek nem fogyaszthatják az aszpartámot, mivel szervezetük nem képes lebontani az aszpartám egyik bomlástermékét, a fenilalanin nevű aminosavat. A veszélyes mennyiségben felhalmozódó fenilalanin különösen toxikus a PKU-ban szenvedő nők magzataira. Sok országban követelmény, hogy a gyártók minden, aszpartámot tartalmazó termékükön jól láthatóan tüntessék fel, hogy azt PKU-ban szenvedő betegek nem fogyaszthatják.
Az állatkísérletes és humán bizonyítékok áttekintését követően az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg érvényes ADI (40 mg/ttkg) „az általános populációban biztonságos”, kivéve a PKU eseteit, amelyben a fenilalanin kerülendő. A feltételezések szerint az aszpartám rákkeltő hatása bizonyos gének károsítására vezethető vissza. Egy 2005-ben közzétett tanulmányban például azt találták, hogy az emberi fogyasztásra elfogadott mennyiségben az aszpartám rosszindulatú daganatokat okozhat patkányokban – ezt azonban most az EFSA szakértői testülete nem látta bizonyítottnak. Az is megállapították, hogy az élelmiszeradalék nem károsítja az agyat vagy az idegrendszert, illetve nem befolyásolja a viselkedést vagy a mentális funkciókat gyermekeknél és felnőtteknél. A szakértői testület megjegyzi azt is, hogy a jelenleg engedélyezett mennyiségben fogyasztva az aszpartámból származó fenilalanin – a már említett PKU-esetektől eltekintve – nem veszélyes a magzatra. A szakértői testület rámutatott arra is, hogy az aszpartám bomlási termékei (fenilalanin, metanol és aszparaginsav) természetesen is megtalálhatók az élelmiszerekben, a metanol például többféle gyümölcsben és zöldségfélében.
„Az aszpartám lebontási termékei csak csekély mértékben járulnak hozzá a teljes étrendi expozícióhoz” – áll az EFSA sajtóközleményében.
