Érzékenyebb a CT-koszorúér-angiográfia, mint a hagyományos koronarográfia?
Olasz szerzők komputertomográfiás coronaria angiográfiával végzett kutatásai azt mutatják, hogy ez a vértelen vizsgálati módszer épnek látszó koszorúerekben is kimutat jelentős plakkokat.
Az intervenciós kardiográfiában gyakorta észlelték, hogy a heveny infarktus miatt, rohammentővel beszállított betegek között vannak, akiknél a koronarográfia épnek tűnő vagy csak minimális szűkületet mutató ereket ábrázol. Annachiara Aldrovandinak és munkacsoportjának a jelenség gyakoriságával és jelentőségével foglalkozó tanulmánya a Circulation online felületén jelent meg november végén.
Az olasz kutatók a legújabb, vértelen módszerekkel is megvizsgálták a hagyományos technikával koronarografált betegeket. A komputeres tomográfián alapuló coronaria-angiográfia, a CTCA volt az általuk alapvetően alkalmazott módszer, mely noninvazív módon mutatja ki a coronaria-ateroszklerózist és a plakkmorfológiát. Ezt a vizsgálatot olyan, klinikailag egyértelműen infarktusos betegeken végezték el, akiknél a 10 napon belül megtörtént invazív koronarográfia nem igazolt coronaria-sztenózist.
A másik vizsgálati eljárás a késői gadolínium-feldúsulású kardiális mágnesesrezonancia-vizsgálat (late-gadolinium-enhanced cardiac magnetic resonance, LGE-CMR) volt, mellyel az infarktus patofiziológiájához nyertek adatokat a kisebb méretű koszorúérplakkok ruptúrájával kapcsolatban, bár nem mindig lehet fölismerni más patomechanizmusok, így pl. a coronaria-embolizáció vagy a sokáig tartó vazospazmus lehetőségét sem.
A koronarográfia a vizsgált 50 betegből 25 esetben normális koszorúérrendszert mutatott, a másik 25 beteg koszorúereiben nem jelentős szűkület látszott. A betegcsoport tagjainál a CTCA a szívrohamot követő 6 napon belül történt. A CTCA felvétel 101 plakkot igazolt 42 beteg koszorúereiben, míg nyolc esetben coronaria-plakkot nem találtak. Az 50 esetből 34-ben ST-eleváció nélküli infarktust észleltek, csak 16 szívroham volt STEMI. Az LGE-CMR 29 esetben interior infarktusra utalt, 13 esetben inferior lokalizációt jelzett, nyolc esetben pedig laterális elhelyezkedést írt le.
A CTCA a koronarográfiánál érzékenyebb diagnosztikai módszernek bizonyult: 101 plakkot kimutatott, a koronarográfiával jelzett 41 plakkhoz képest. Ebből 61 (60,4%) volt az infarktushoz tartozó erekben, 40 (39,6%) az infarktussal nem összefüggő artériákban. „A coronaria-angiográfia az arany standard a koszorúér-szűkület igazolására, de ez a módszer csak a koszorúerek lumenét mutatja, és nem ad információt az erek falára és az esetleges plakkokra vonatkozólag” – írta Aldrovandi és munkacsoportja.
A modern technika arra is utalt, hogy az infarktushoz tartozó plakkok kevésbé meszesek és nagyobb területűek, ami arra utal, hogy ezek a vulnerábilis plakkok. A dolgozathoz csatlakozó szerkesztőségi közlemény Jason Kovacic és Valentin Fuster írása, akik már 1988-ban foglalkoztak az „instabil plakk” kérdésével, ezért igen fontosnak itélik meg a most közölt adatokat. „Kevés olyan dolog van a medicinában, ami egyszerű. A születést és a halált aránylag egyszerű meghatározni, de aztán elkezdődik a baj. A tanulatlan jövevény úgy vélheti, hogy az infarktus etiológiája nyilvánvaló: hosszú szívizom-iszkémia. Aldrovandi munkacsoportjának tanulmánya mindenkit megleckéztet: még sokat kell erről a kóros állapotról megtanulnunk” – kezdik a szellemes szerkesztőségi közleményt.
