Felhőkarcolóban nem jó szívrohamot kapni
A felhőkarcolók magasban lévő lakásainak bérlői egy új kanadai vizsgálat tanúsága szerint életveszélyt is bérelnek. Hirtelen, váratlan szívhalál esetén már a harmadik emelettől jelentősen csökken a túlélési esély.
A városok lakóinak száma világszerte növekszik, a beépíthető terület szűkül, és az építészek már évtizedek óta igyekeznek fölfelé terjeszkedni. Valaha New York volt erre szinte az egyetlen példa, de a felhőkarcolónak a 150 méternél magasabb épületet tekintjük, akkor ma már Hong Kong a világelső 315 felhőkarcolóval, és New York csak a második a maga 242 ilyen magasságú építményével.
Korunkban az ilyen irányú építészeti fejlődés élén Kína (Sanghaj: 145) és Japán (Tokió: 138) halad. Kínában 19 nap alatt húztak fel egy 57 emeletes házat, benne 8000 lakással és 4000 embert foglalkoztató irodakomplexussal. Ezek olvastán igen elgondolkoztató az a kanadai tanulmány, amit a Canadian Medical Association Journal közölt a Rescu Investigators tollából.
A kanadai munkacsoport a Toronto nyilvántartásában szereplő, 2007. januárja és 2012. decembere között gyűjtött hirtelen szívhalál eseteket elemezte. A szívmegállás eseteket az elsőként a helyszínre érkező reanimátor jelentette. Az újraélesztésre szorulók valamennyien 18 évesnél idősebbek voltak. A reanimációra szorulók teljes száma a megfigyelési időszakban 8216 volt, 3,8%-uk hagyta el élve a kórházat. A harmadik emeletnél nem magasabban lakók (5998 fő) közül, akikhez hirtelen, váratlan szívhalál miatt kértek segítséget, 252-en (4,2%) élték túl a szívhalált, de a harmadik emeletnél magasabban lakók (1844 fő) közül csak 48-an (2,6%) maradtak életben.
Amikor az adatokat emeletről emeletre elemezték, kiderült, hogy a 16. szintnél magasabban lakó 216, szívhalált személy közül csak ketten (0,9%) maradtak életben, és a 25. emeletnél magasabban lakók közül (30 fő) senkit sem sikerült reanimálni. A kutatók (Ian R. Brennan és munkatársai) megjegyezik, hogy a világszerte használatos külső defibrillátorokat igen ritkán használták. A betegek életkora, neme (a férfiak esélye rosszabb) és a mentők érkezésének ideje is befolyásolta a túlélési rátát.
A magas emeleten bekövetkező hirtelen, váratlan szívhalálból való újraélesztés esélye tehát az emeletek számának növekedésével arányosan romlik. Ez a vizsgálók szerint egyértelműen a reanimációs munkacsoport későbbi érkezésével függ össze. Ez magyarázza, hogy a 16. emelet fölött tartózkodók túlélése a legalsó szinteken szívrohamot elszenvedőkhöz képest csaknem ötszörte rosszabb.
A szerzők azt is javasolják, hogy az ilyenfajta elsősegélyt végzők ugyanolyan liftkulcsot kapjanak, mint a tűzoltók. Ez rövidítené az újraélesztést igénylő személy gyors elérését, és ez a kanadai vizsgálat is igazolja, hogy minden perc késés az újraélesztés elkezdésében mintegy 10%-kal rontja a túlélés esélyét.
