Kómában a xenon csökkentheti az agykárosodást
A hirtelen szívhalál utáni kómában xenon belélegeztetése csökkenti az agy fehérállományának károsodását a hipotermiához képest finn kutatók vizsgálata szerint, de fél évvel később a neurológiai eredmény és a mortalitás nem különbözött.
Világszerte sokan fejezik be életüket hirtelen szívhalállal: nálunk évente 20–25 ezer ember hal meg így, az Egyesült Államokban átlagosan 300 ezer. Ha az összeeső ember közelében lévők késedelem nélkül megpróbálják az áldozatot újraéleszteni, ez gyakran eredményes, és bárki életet menthet, ha tudja, mit kell tennie, és nem tétovázik. Ilyenkor minden perc számít, és a szívműködés újraindítását követően általában fennmaradó komatózus állapot kezelése ugyancsak kritikus időszak.
Finn kutatók Turku Egyetemének gyógyintézetében a sikeres reszuszcitáció után foglalkoztak 110 beteggel, akiket a jelenleg legjobb újraélesztés utáni technikával igyekeztek ellátni. A korszerű intézetekben az újraélesztett betegeket általában hűtik, és itt is így történt: randomizáltan a betegek fele (55) szimpla vak vizsgálati elrendezésben 33 °C-os hipotermiában töltött 24 órát – ez volt a kontrollcsoport. A másik 55 újraélesztett beteggel a hipotermia közben xenont lélegeztettek be.
A Föld legritkább elemei közé tartozó nemesgázt 1898-ban fedezte föl Morris Travers angol és William Ramsay skót kémikus. Már korábban is voltak jelzések, hogy a xenon belélegeztetésének lehet szerepe a heveny, globális iszkémiás agyi károsodás megelőzésében, de ez a vizsgálat az első gondosan kontrollált humán tanulmány.
Finnország két különlegesen fölszerelt intenzív osztályán 2009 augusztusa és 2015 márciusa között ápolták a 110, kórházon kívül újraélesztett, 24–76 éves beteget. A primer végpont az agyi fehérállomány károsodásának megállapítása volt mágneses rezonancia képalkotással (MRI). A másodlagos végpontot a neurológiai állapot mérésével, a módosított Rankin-skála segítségével értékelték (0 pont: tünetmentesség; 6 pont: halál), valamint 6 hónap elteltével meghatározták a mortalitást.
A teljes betegcsoport átlagéletkora 61,5 év volt, a betegek 72,7%-a volt férfi, és valamennyien befejezték a vizsgálatot. MRI-adat 97 esetben (88,2%) volt elérhető. Az MRI-mérések középértékben 53 órával (interkvartilis tartomány: 47–64 órával) a szívmegállást követően készültek. A 30 szerzővel jelzett munkacsoport vezetője, Ruut Laitio magyarázata szerint a frakcionális anizotrópia (FA) a fehérállományban lévő vízmolekulák mozgását jellemzi; ha az agyszövet károsodik, a víz szabadabban mozog, az FA-érték csökken. A vizsgálat azt mutatta, hogy a xenonkezelés szignifikánsan magasabb FA-szinttel járt, vagyis a xenon mérsékelte az agyszövet károsodását.
Ez számszerűen azt jelentette, hogy az FA-érték a xenoncsoportban 0,433 volt, a kontrollcsoportban 0,419. A kor, nem és helyszín szerint korrigált FA-érték a xenonnal kezelt csoportban 3,8%-kal bizonyult nagyobbnak (p=0,006). Emellett a nemesgázkezelés csökkentette a radiális diffuzivitás értékét. Ez a paraméter a mielinsérülést jellemzi, és arra utal, hogy a xenoncsoport tagjainak agyában a mielin kevésbé károsodott.
„Ez is arra utal, hogy a xenon védi a fehérállományt a mielin romlásának mérséklésével – hangsúlyozta Dr. Laitio. – A központi idegrendszer megfelelő működéséhez a mielin épségére is szükség van, a mielin károsodása a figyelem, az emlékezés, a nyelvi funkciók és a döntési képesség romlását jelenti.”
Ebben a vizsgálatban a kezelésig átlagosan 4 óra 15 perc telt el, a betegek 75%-át a szívmegállást követő 5 órán belül kezdték kezelni. Dr. Laitio kiemelte, hogy a xenon adását jobb lenne előbb kezdeni – valószínűleg már a kórházi felvétele előtt –, de ez egyelőre technikailag nehézkes, mert a szükséges eszközök nagyok és bonyolultak.
