Felnőttkori laktózintolerancia
2008. szeptember 01. 00:00
A laktózintolerancia rendkívül széles körben elterjedt betegség, a világ lakosságának nagyobbik felét érinti. Kialakulásával, gyakoriságával, diagnosztikájával és terápiájával csak az 1960-as évek végén kezdtek részletesebben foglalkozni. Háttérben a laktóz felszívódási zavara áll, ezt a vékonybél-nyálkahártya epithelialis sejtjeinek kefeszegélyében lokalizálódó laktáz (b-galaktozidáz) relatív vagy abszolút hiánya okozza. A tejcukor a laktáz hatására glükózra és galaktózra hidrolizálódik. Ez a két monoszacharid aktív transzporttal szívódik fel a vékonybélből. A felnőttek jelentős részében az enzim aktivitása a 3–5. életévtől fokozatosan csökken, s 20 éves korban már csak egytizede a csecsemőkorban kimutathatónak. Az enzimaktivitás-csökkenés recesszív, autoszomális öröklődésmenetet mutat. Ezeknél a felnőtteknél alakul ki nagyobb mennyiségű tej vagy tejtermék fogyasztását követően a laktózintolerancia klinikai képe. Ez az állapot/betegség tehát felnőttkori laktázelégtelenségnek is nevezhető. Laktózintolerancián a klinikai tünetekkel társuló laktózemésztési zavart értjük (1. ábra).
Ennek megfelelően felnőtteknél gyakori a hypolactasia vagy a nagyon alacsony laktázaktivitás a vékonybél nyálkahártyájában; ez a világ népességének körülbelül 33–55%-át érinti. A genetikailag programozott hypolactasia így nem betegségnek, hanem a humán fiziológia egy tipikus állapotának tekinthető. Ennek ellenére táplálkozás-élettani problémákat, betegségeket eredményez.
Ennek megfelelően felnőtteknél gyakori a hypolactasia vagy a nagyon alacsony laktázaktivitás a vékonybél nyálkahártyájában; ez a világ népességének körülbelül 33–55%-át érinti. A genetikailag programozott hypolactasia így nem betegségnek, hanem a humán fiziológia egy tipikus állapotának tekinthető. Ennek ellenére táplálkozás-élettani problémákat, betegségeket eredményez.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
