Férfiaknál gyakoribb a szívelégtelenség okozta halálozás

A szívelégtelenség az akut kórházi felvételek leggyakoribb oka, melynek incidenciája folyamatosan emelkedik: több esetre derül fény, több beteg éri meg az idős kort, és többen élik túl a szívrohamot, melynek ára a szívizom tartósan fennálló károsodása.

A European Journal of Heart Failure című lapban most közzétett legutóbbi vizsgálatban ugyancsak azt találták, hogy kisebb a halálozás kockázata azoknál a betegeknél, akiknél a szívelégtelenséget nem kíséri az ejekciós frakció csökkenése (azaz az ejekciós frakció „megtartott”), mint azoknál, akiknek ejekciós frakciója csökkent. A megtartott ejekciós frakció a nők körében gyakoribb, mint a férfiak csoportjában, ami a szerzők szerint „várhatóan jobb túlélést eredményez ebben a betegcsoportban”.

A Meta-Analysis Global Group in Chronic Heart Failure (MAGGIC) elnevezésű vizsgálatban 31 véletlen besorolásos és obszervációs vizsgálat adatait elemezték, melyekben összesen 28052 férfi és 13897 nő vett részt, akik krónikus szívelégtelenségben szenvedtek. A 3 éves utánkövetés idejére vonatkozó túlélési analízis azt mutatta, hogy a nők 25,3 százaléka, a férfiak 25,7 százaléka halt meg a 3 éves periódus alatt, ami a férfiak esetében 137/1000 beteg-év, a nők esetében 135/1000 beteg-év halálozást jelent.

Az életkor szerinti korrekciót követően azonban az látszott, hogy a férfiak csoportjában 31 százalékkal nagyobb a halálozási kockázat, mint a nőknél (kockázati arány 1,31, statisztikailag szignifikáns megbízhatósági tartományokkal), illetve a férfi nem a halálozás független kockázati tényezőnek mutatkozott 3 év elteltével (kockázati arány 1,23). „Vizsgálatunk megfelelő erővel bizonyította a nem prognosztikai szerepét szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében” − mondják a szerzők.

A férfiak csoportjában észlelt többletmortalitás csökkent és megtartott ejekciós frakció esetében is hasonló volt, melyet nem befolyásolt az életkor vagy a kórelőzményben szenvedő hipertónia sem.

A vizsgálat további eredményei azt jelzik, hogy a krónikus szívelégtelenségben szenvedő nők átlagosan idősebbek, mint a férfiak, és anamnézisükben nagyobb arányban szerepel magas vérnyomás és cukorbetegség, ugyanakkor kisebb az esélye annak, hogy szívelégtelenségük ischaemiás eredetű.

„Mostani vizsgálatunk egyértelműen igazolja, hogy szívelégtelenségben a nők túlélése jobb, mint a férfiaké, és ez független az ejekciós frakciótól, az életkortól vagy egyéb tényezőktől” − emelte ki a közlemény első szerzője, dr. Manuel Martinez-Selles, a madridi Gregorio Marañón Egyetemi Kórház kutatója, majd így folytatta: „E túlélési előny a női nemhez kapcsolódik, és számos lehetséges magyarázat kínálkozik arra, hogy a nők esetében miért számíthatunk jobb kimenetelre. Úgy tűnik, hogy a nők szíve eltérő módon reagál a károsodásokra, mint a férfiaké. Például a nőknél kisebb mértékű a kamrai remodeling, nagyobb mértékben megőrződik a jobb kamrai funkció, és erősebb védelem érvényesül a kamrai arrythmiákkal, a neurohormonális aktivációval, a genetikai mutációkkal és az apoptózissal szemben. A felsorolt előnyös hatások némelyike a terhességgel függ össze, és a génexpresszióban is mutatkoznak nemre specifikus különbségek.”

A szerzők azt is megállapították, hogy a nők összességében kevesebb kezelésben részesülnek szívelégtelenségük miatt, mint a férfiak – beleértve az ACE-gátló vagy ARB- és béta-blokkoló terápiát. A nők csoportjában az optimálistól elmaradó kezelés a szerzők szerint „ különösen szembetűnő volt a csökkent ejekciós frakcióval rendelkező nők alcsoportjában”.