Gyermekkori leukaemiában hasznos az antibiotikumprofilaxis

A leggyakoribb gyermekkori rosszindulatú betegségnek számító ALL gyógyulási aránya magas ugyan, de a gyermekek 1-2 százaléka a diagnózis felállítása után egy hónapon belül a terápiával összefüggő szövődmény következtében meghal, mely többnyire valamilyen infekcióval függ össze.

A kutatók – akik az Amerikai Hematológiai Társaság 57. éves kongresszusán mutatták be eredményeiket – azt találták, hogy a profilaktikus antibiotikumadás körülbelül 60 százalékkal csökkentette a fertőzések előfordulási gyakoriságát a történeti kontrollokhoz képest.

Mind az ALL, mint a kezelésére alkalmazott kemoterápia az immunrendszer működésének befolyásolása révén fogékonnyá teszi a szervezetet a különböző baktériumok okozta fertőzések iránt. Az infekciós kockázat különösen nagy az ALL kezelésének „indukciós” fázisában, amikor a cél a leukaemia remissziójának elérése.

„Azokban az esetekben, amikor az indukció alatt bakteriális fertőzés alakul ki, a gyermek igen súlyos állapotba kerül, és gyakran szorul intenzív osztályos ellátásra – magyarázza dr. Lewis B. Silverman, a Dana-Faber/Boston Children’s Hospital hematológiai osztályának klinikai igazgatója. − Munkánk során szembesültünk azzal, milyen széles határok között változik az egyes intézmények gyakorlata azon leukaemiás betegek kezelését illetően, akiknél lázas állapot alakul ki. Ebben a vizsgálatban arra kerestük a választ, hogy az antibiotikumprofilaxisra és a láz kezelésére vonatkozó irányelvek kidolgozásával megelőzhető-e a fertőzéssel összefüggő morbiditás és mortalitás ebben a betegcsoportban. A vizsgálat megkezdése előtt nem volt világos, hogy az ilyen stratégia eredményes lehet-e, illetve hogy a profilaxis alkalmazása megnövelheti-e az antibiotikum-rezisztens infekciók előfordulását vagy a gombás fertőzések gyakoriságát.”

Annak megválaszolására, hogy a preventív antibiotikumterápia csökkentheti-e a bakteriális infekciók arányát az indukciós terápia alatt, egységes profilaxissal egészítették ki a gyermekkori ALL terápiás protokollját. Az ebben részt vevő klinikusok 9 vizsgálóhelyen 229, ALL-lel frissen diagnosztizált gyermeket vontak be a protokollba 2012 és 2015 között. Minden résztvevő antibiotikumprofilaxisban részesült az indukciós terápiás fázis teljes időtartama alatt, függetlenül attól, hogy alakult-e ki nála lázas állapot vagy sem. A szerzők összehasonlították a fertőzések előfordulási arányát a profilaktikus antibiotikummal kezelt csoportok esetében, illetve azokban az esetekben, amikor antibiotikumok adására csak láz felléptekor került sor.

A vizsgálat adatai azt jelzik, hogy a profilaktikus stratégia valóban csökkenti az infekciók előfordulását. A láz fennállásától vagy hiányától függetlenül antibiotikumprofilaxisban részesült csoportban a betegek 13,1 százalékánál jelentkezett legalább egy infekciós epizód az indukciós fázis alatt, ami körülbelül 50 százalékkal volt kevesebb, mint azokban az esetekben, amikor csak láz esetén került sor antibiotikum adására (26,6 százalék). A bakteriális fertőzések incidenciája az előbbi csoportban 9,9 százaléknak adódott, ami körülbelül 60 százalékkal kevesebb, mint az utóbbi csoportban (24,7%).

A szerzők megjegyzik, hogy a két protokoll között nem mutatkozott szignifikáns különbség a kezeléssel összefüggő mortalitás, a gombás fertőzések és a Clostridium difficile-infekciók tekintetében.

„Bár nagyobb, véletlen besorolásos vizsgálatok szükségesek mostani megfigyeléseink megerősítésére, eredményeink igen izgalmasak – foglalja össze a vizsgálat tapasztalatait dr. Silverman. − Úgy tűnik, hogy az antibakteriális profilaxis jelentős különbségeket eredményez a betegek kimeneteleiben.”