Hosszabb alvás, nagyobb stroke kockázat
Becslések szerint a fejlett világ lakosságának mintegy hatoda szenved alvási vagy a napi életritmust befolyásoló zavarokban. Az alvás időtartamának jelentős csökkenése kissé, nagyfokú meghosszabbodása viszont erőteljesebben növeli a stroke kockázatát.
A cirkadián ritmus megváltozása jelentősen befolyásolja az ember egészségi állapotát. Néhány epidemiológiai vizsgálat szerint a túl rövid (≤5-6 óra) alvás, vagy a túl hosszú (≥8-9 óra) alvás a „szokásos” 7-8 órás alváshoz képest megnövekedett kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár. Az egészséges alvás nem véletlenül a „Healthy People 2020” program egyik fontos megoldandó feladata.
Egy új vizsgálat szerint J-alakú összefüggés észlelhető az alvás időtartama és a jövőben várható stroke kockázata között. Brit kutatók a korábbi vizsgálatok adatait egészen 2014 tavaszáig keresték ki az Ovid Medline-ból, az EMBASE-ból, a Cochrane Library-ból, és ezekben igazolva látták, hogy valóban van összefüggés az alvás tartama és a stroke kockázata között: a rövid alvás és a stroke összefüggésének értéke 1,15 (95%CI 1,07-1,24), míg hosszú alvás esetén ugyanez az összefüggés 1,45 értékű volt (95%CI1,30-1,62). A kutatók az European Prospective Investigation of Cancer-Norfolk (EPIC Norfolk) kohorsz vizsgálatban résztvevő 9 692 (42 és 81 éves kor közötti) beteg adatait értékelték. A betegek az 1998 és 2000 közötti, valamint a 2002 és 2004 közötti időszak alvási szokásairól adtak a kérdőíveken válaszokat.
A követés 9 és fél éve során 346 esetben alakult ki stroke. A hosszú idejű (8 óránál hosszabb) alvás szignifikánsan növelte a stroke kockázatát a kovariánsok illesztése után (kockázati arány: 1,46, 95%CI 1,08-1,98). Az összefüggés a teljesen egészséges, és jó alvásról nyilatkozó személyek esetében is fennállt. Azok esetén, akik alvási időtartama viszonylag rövid (6 óránál kevesebb) volt, csak gyengébb összefüggés volt kimutatható (HR: 1,18, 95%CI 0,91-1,53). Alcsoport analízisek szerint fiatalabb egyénekben a rövid alvás és a kockázat összefüggése erősebb, a hosszú alvás és a stroke-kockázat összefüggése pedig idősebbekben kifejezettebb.
A cambridge-i egyetem kutatói szerint tehát a rövid alvási időtartam 18%-os (nem szignifikáns), a hosszú alvási időtartam 46%-os stroke-kockázat növekedéssel jár – a konvencionális kardiovaszkuláris kockázati faktoroktól és kísérőbetegségektől függetlenül. Továbbá a rendszeresen hosszabb ideig alvóknál az átlagos hosszúságban alvókhoz képest megkétszereződött a stroke kockázata, azoknál pedig, akik alvásideje a vizsgálatot megelőző 4 évben jelentősen meghosszabbodott, megnégyszereződött a stroke kockázata. A cikk első szerzője, Yue Leng a Medscape Medical Newsnak kijelentette, hogy a hosszú időtartamú alvás indikátorként jelzi a stroke megnövekedett kockázatát. „Nem állítjuk, hogy maga az alvás okozná a kockázat növekedését, viszont jelezheti azokat a fiziológiás történeteket, melyek végül a kockázat emelkedését okozzák”. Hozzátette: „ha betegtől megkérdezzük, hogy változott-e az utóbbi időben az alvásuk időtartama, információt szerezhetünk a stroke kockázatáról”.
A dolgozathoz kapcsolt szerkesztőségi közleményben Dr. Alberto R. Ramos (UHealth Sleep Medicine Program, University of Miami Miller School of Medicine, Florida) szintén úgy gondolja, hogy a hosszú alvási időtartam és a megnövekedett stroke-kockázat között nincs ok-okozati összefüggés, de az alvás időtartam változás valóban markerként jelezheti a stroke megnövekedett kockázatához vezető alapvető elváltozásokat. Az alvási apnoe például egy olyan állapot, mely miatt az ember tovább alszik, hogy kompenzálja a megszakított alvást, és ez szintén a stroke egyik kockázati faktora. Azt is kifejti, hogy számos vizsgálat U-alakú összefüggést mutatott ki a rövid- és a hosszú alvási időtartam és a kardiovaszkuláris kockázati faktorok (vérnyomás, diabétesz, obezitás) között is. „Azt még értjük, hogy a rövid alvás különféle betegségek kockázatát emeli”, de a hosszú alvás és a kockázatok összefüggése rejtélyes. Lehet, hogy olyan egyszerű a magyarázat, hogy a hosszabb időt ágyban töltő személyek kevesebbet mozognak és könnyebben betegednek meg, de az is lehet, hogy a hosszú ágynyugalom egy rejtett betegséget jelez. Egyébként is elég nehéz pontosan mérni az alvás minőségét. Mindenesetre az 5-6 órányi alvásról 9-10 órásra növekedett alvási időtartam esetén kutatni kell az esetleges kardiovaszkuláris elváltozás után.
Írásunk a következő közlemények alapján készült:
2. Neurology
3. Neurology
