Ígéretes gyógyszerek a hepatitisz C ritkább genotípusaiban
A szofoszbuvir és a velpataszvir fix dózisú kombinációja igen hatásos azokban, akiket a hepatitisz C vírus 1., 2., 4., 5. vagy 6. genotípusa fertőzött meg – mutatta ki az ASTRAL-1 vizsgálat.
„E gyógyszerek pángenotípusos jótékony hatásához már egy 12 hetes kezelés elegendő, s ez a legfőbb előnyük” – mondta dr. Jordan Feld, MPH (Torontói Nyugati Kórház, Kanada).
Az eredményeket az az AASLD (American Association for the Study of Liver Diseases) szövetség találkozóján San Franciscoban ismertették, s ezzel egyidejűleg a New England Journal of Medicine online kiadásában is megjelentették.
Már most is léteznek nagyon hatásos kezelések, de amikor az orvosnak el kell döntenie, hogy milyen gyógyszerkombinációt válasszon, figyelembe kell vennie a beteg a kórtörténetét, a vírus típusát és altípusát, a fibrózis stádiumát és az antivirális gyógyszerekkel szembeni esetleges rezisztenciát. A már létező igen hatásos kombinációk közül számos ribavirint is tartalmaz, aminek súlyos nemkívánatos hatásai lehetnek.
Dr. Feld és munkatársai azt akarták tudni, hogy a szofoszbuvir és a kísérleti gyógyszerként alkalmazott velpataszvir egyszerűsíthetik-e a terápiát. A szofoszbuvir a hepatitisz C vírus NS5B polimerázát gátolja, a velpataszvir pedig az NS5A polimerázt. Két nemrég közölt fázis 2 vizsgálat adatai szerint a két gyógyszer kombinációja jól tolerálható és hatásos volt.
A mostani vizsgálatban olyan betegek terápiáját értékelték ki, akiket 2014 júliusa és decembere között kezeltek 81 helyen, Kanadában, az Egyesült Államokban, Európában és Hongkongban. A kettős-vak vizsgálatban random módon választották ki, hogy kik kapjanak gyógyszerkombinációt és kik placebót. Összesen 624 beteg napi egy tablettát kapott, amely 400 mg szofoszbuvirt és 100 mg velpataszvirt tartalmazott, és 116-an placebót kaptak.
A kezelés előtt semmilyen jelentősebb különbség nem volt a két csoport között, és mindkettőben voltak olyan betegek, akiknek kompenzált cirrózisuk volt. A kombinációs csoport 79%-a fehér volt, és egyikük sem volt HIV-fertőzött. Mivel az 5. genotípusú hepatitisz C fertőzés nagyon ritka, minden beteget a kombinált szerrel kezeltek.
A 12. hétre a kombinációs csoport tagjainak 99%-ának fenntartott virológiai válasza volt, amit úgy definiáltak, hogy a hepatitisz C RNS száma 15 NE/ml alatt volt. A placebo csoportban ezt az értéket egyetlen beteg sem érte el a kezelés folyamán.
A terápiát követően a cirrózisos betegek 99%-ának is fenntartott virológiai válasza volt, és a korábban kezelt betegek 99%-ának szintén.
Két férfibetegnél vallott kudarcot a kombinációs kezelés. Bár a terápia 4. hetére egyiküknél sem volt detektálható a hepatitisz C RNS, később visszaestek. Kezdetben és a relapszus idején mindkettőjüknél a vírus NS5A-rezisztens variánsát mutatták ki.
A kombinációs csoport 255 olyan másik tagjában azonban, akiknél szintén az NS5A-rezisztens variáns volt a fertőző ágens, fenntartott virológiai válasz alakult ki, valamint abban az 54 betegben is, akiknél az NS5B-rezisztens variáns okozta a fertőzést.
Semmilyen nemkívánatos hatás tekintetében nem volt különbség a kombinációs és a placebo csoport között.
Forrás: Medscape
