Ígéretes új szer néhány agresszív ráktípus ellen

A közelmúltban a The Institute of Cancer Research in London és a The Royal Marsden NHS Foundation Trust kutatói fázis I/II vizsgálatokat végeztek egy újonnan kifejlesztett rákellenes szerrel, a tisotumab-vedolinnal (TV).

Az új vegyület megalkotásához a toxikus alkotóelemet egy olyan antitesthez kapcsolták, mely a „szövetifaktor”-receptort veszi célba, egy olyan fehérjét, mely nagy mennyiségben van jelen számos tumorsejt felszínén, és melynek jelenléte rossz túlélési esélyeket vetít előre. A TV szerepe, hogy „elrejtse” a toxikus aktív komponenst a ráksejtek elől, így az a ráksejteken belül tud majd felszabadulni.

„Az a legizgalmasabb ebben a kezelésben, hogy hatásmechanizmusa merőben újszerű, hiszen „trójai falóként” képes bejuttatni a hatóanyagot a tumorsejtek belsejébe, így azokat belülről támadja meg és pusztítja el. A korai tapasztalatok azt mutatják, hogy ily módon hatásos kezelési módszerek fejleszthetők ki egy sor rákfajtában, ennek pedig elsősorban a rossz prognózisú tumorok terápiájában van nagy jelentősége” – magyarázza Johann de Bono professzor, a vizsgálat vezetője.

Ebben a klinikai vizsgálatban először 27 résztvevő esetében tesztelték, hogy a szer emberek esetében is biztonságosan alkalmazható-e, illetve meghatározták a szükséges dózist.

Ezt követően újabb 120 személyt vontak be a vizsgálatba. A résztvevők olyan, 18 évesnél idősebb betegek voltak, akiknél kiújuló, előrehaladott vagy metasztatikus betegség állt fenn. Ezen belül előfordult petefészek-, méhnyak-, endometrium-, húgyhólyag-, prosztata- és nyelőcsőrák, valamint nem kissejtes tüdőrák is.

A The Lancet Oncology című lap cikke szerint a vizsgálatban részt vevő betegek korábban már részesültek kezelésben, melynek során átlagosan háromfajta gyógyszer adására került sor, melyekkel szemben a tumorsejtek rezisztenssé váltak.

TV alkalmazását követően a szerzők azt találták, hogy a betegek kisebb hányada reagált jól a szerre, ami a tumor megkisebbedésében vagy méretének stabilizálódásában mutatkozott meg. Pontosabb számadatokkal: a húgyhólyagrákos betegek 27 %-a, a méhnyakrákos betegek 26,5%-a, a petefészekrákos betegek 14 %-a, a nyelőcsőrákos betegek és a nem kissejtes tüdőrákos esetek 13-13 %-a, az endometriumrákos betegek 7 %-a mutatott javulást, míg a prosztatarákos betegek közül egyetlen egy sem reagált az újfajta kezelésre. A TV-re reagáló betegek esetében a hatás átlagosan 5,7 hónapig, egyes esetekben 9,5 hónapig tartott.

Mellékhatásként orrvérzés, fáradtságérzés, hányinger és szemproblémák fordultak elő. Ez utóbbiak előfordulását azonban a vizsgálat felénél a protokoll módosításával csökkenteni lehetett.

A szerzők most más tumortípusokban (pl. bél-, hasnyálmirigy- és fej-nyaki laphámrák) tesztelik a TV hatásosságát. A szert ezen túlmenően fázis II klinikai vizsgálatokban is vizsgálják olyan méhnyakrákok második vonalbeli terápiájára, melyek az elsőként alkalmazott kezelésre nem reagáltak.

„A TV alkalmazása jól uralható mellékhatásokkal jár, és néhány betegnél igen jó terápiás választ sikerült elérnünk. Mindannyian olyan előrehaladott stádiumú tumorban szenvedtek, akiknél korábban intenzív kezelés történt más szerekkel, melyek nem hozták meg a kívánt eredményt, így a további terápiás opciók meglehetősen beszűkültek” – magyarázza a vizsgálat vezetője.