Kompressziós harisnya műtét után
Elektív sebészeti beavatkozások után a gyógyszeres thrombosis-profilaxis mellé nem minden beteg számára szükséges a kompressziós harisnya viselése a thrombosis megelőzése céljából – írja a The BMJ.
- Egyszerű módszer a mélyvénás trombózis megelőzésére
- A non-VKA orális alvadásgátló apixaban, dabigatran és rivaroxaban összehasonlítása a vénás tromboembóliák prevenciójában
- VTE megelőzése daganatos betegeknél
- Daganatos betegségekhez kötődő vénás tromboembóliák
- Intervenciós kardiológia a COVID-19 pandémia idején
A kompressziós harisnyák az alsó végtag keringésének serkentésével akadályozzák, hogy a műtét utáni immobilitás miatt vérrög képződjön, a vénás thromboembolia (VTE) alakuljon ki. A jelenleg érvényben lévő irányelvek a kompressziós harisnyák és a véralvadásgátló szerek együttes alkalmazását javasolják thrombosis-profilaxis céljára elektív műtétek után olyan betegek esetében, akiknél a VTE kockázata közepes vagy magas. Az utóbbi években azonban jelentősen csökkent a posztoperatív VTE előfordulása, mely a gyógyszeres kezelés és a műtét utáni gondozás javulásának köszönhető. A VTE említett csökkenése okán több szakemberben is felmerült, hogy talán nincs is szükség mindkét profilaktikus módszer alkalmazására.
A kérdés tisztázására brit kutatások azt elemezték, hogy elektív műtéteket követően a kompressziós harisnya viselésének vannak-e járulékos előnyei a VTE prevenciójában az önmagában alkalmazott gyógyszeres thrombosis-profilaxishoz viszonyítva. Ehhez olyan, elektív sebészeti beavatkozáson átesett 1858 felnőtt korú beteg adatait gyűjtötték össze hét brit állami kórházból 2016. májusa és 2019. januárja között, akik a VTE szempontjából közepes mértékben vagy kifejezetten veszélyeztetettnek számítottak.
A résztvevőket véletlen besorolással két csoportba osztották. Összesen 937 beteg kizárólag alvadásgátló szert (kis molekulatömegű heparint) kapott a kórházi tartózkodás ideje alatt, és külön megkérték őket arra, hogy műtét utáni 90 napban semmilyen típusú kompressziós harisnyát ne viseljenek. A fennmaradó 921 beteg ugyanazon alvadásgátló szer adásában részesült, emellett a kórházi tartózkodás idején kompressziós harisnyát is viselt.
Elsődleges kimenetelnek tekintették a képalkotó vizsgálattal igazolt alsó végtagi mélyvénás thrombosis vagy tüdő-embólia előfordulását a műtét utáni 90 napban. Másodlagos kimenetelként értékelték az életminőséget, az alvadásgátló gyógyszeres kezelés mellékhatásait és a bármely okból bekövetkező halálozást.
A csak gyógyszerrel kezelt 937 fős csoportban 16 VTE fordult elő (1,7%), míg a gyógyszert szedő és kompressziós harisnyát is viselő 921 fős csoportból 13 esetben (1,4%). Az első csoportban 2 betegnél (0,2%), a második csoportban 1 betegnél (0,1%) alakult ki mélyvénás thrombosis és tüdő-embólia. A műtét utáni 90 napon belüli életminőség, gyógyszermellékhatások és halálozás tekintetében legfeljebb csekély mértékű különbségek mutatkoztak a két csoport között.
Eredményeik alapján a szerzők kijelentik, hogy a VTE szempontjából közepes vagy nagy kockázatú betegek elektív műtéteit követően az önmagában alkalmazott gyógyszeres thrombosis-profilaxis nem rosszabb, mint a gyógyszeres profilaxis és a kompressziós harisnya kombinációja. Mindezek alapján úgy vélik, hogy e betegcsoport elektív sebészeti beavatkozásait követően az esetek zömében nem feltétlenül szükséges kompressziós harisnya viselésére kötelezni a beteget, és mérlegelni kellene az erre vonatkozó irányelvek módosítását is.