Krónikus migrén és temporomandibularis rendellenességek

Egy brazil vizsgálat eredményei szerint a krónikus migrénes betegek között gyakran fedezhető fel valamilyen temporo-mandibularis működészavar. Az állkapcsot a koponyával összekötő (zsanérszerű funkciójú) temporo-mandibularis ízületkóros működése rágászavarban vagy feszítő, halántéktáji fájdalomban nyilvánul meg.

A Sao Paolo-i Egyetem kutatói klinikai, funkcionális és neuroradiológiai módszereket integrálva próbálnak a betegség mélyére hatolni. Elsőként vizsgálták a temporo-mandibularis ízület működésének és a migrénes rohamok gyakoriságának és intenzitásának kapcsolatát. A kutatásba vont 84 középkorú nő közül 21-nek krónikus, 31-nek epizodikus migrénje volt. A krónikus migrénesek körében legalább havonta 15 fejfájásos epizódot jelentkezett. A kontrollcsoport 32 hölgyének sosem volt migrénes rohama. Állkapocsízületi rendellenességet az egészséges személyek 54%-ánál figyeltek meg, epizodikus fejfájás mellett az ízületi rendellenesség előfordulása 80%-os, krónikus migrén mellett 100%-os volt.

A vizsgálat vezetői szerint az eredmény nem meglepő, mivel az ízületi rendellenesség fokozza a centrális szenzitizációt, így a fejfájásos epizódok gyakoriságát. A gyakrabban átélt fájdalom pedig fokozza a fájdalomra való érzékenységet. A periférián lévő fájdalomérző receptorok, a nociceptorok krónikus ingerlése érzékennyé tesz a fejfájásra. Az elméletet támasztja alá az is, hogy a migrénnek és a temporo-madibularis működészavarnak hasonló patomechanizmusa van. Mindkettő összefügg a stresszel: stressz hatására fokozódik a rágóizmok feszülése, ami fájdalomhoz, az ízület mozgásának beszűküléséhez, az ízület ropogásához, kattogásához vezet. Krónikus esetben az izomfájdalom az arcba vagy a nyakba vetül, fáradtsággal társul. Mindez növeli a fejfájásra való fogékonyságot. A migrén összességében a brazil társadalom kb. 15%-ánál fordult elő valamilyen formában, 2,5%-ban pedig krónikus formában van jelen.

Felmerül a kérdés, hogy ha a migrén mellett ilyen gyakori ez a rendellenesség, akkor van-e kóroki szerepe? A kutatók szerint noha közösek a két betegség rizikófaktorai, az ízületi működészavar nem játszik szerepet a migrén kialakulásában. A migrénnek multifaktoriális, neurológiai  eredetű, nem befolyásolja az állkapocs működése. A tempomandibularis ízület működészavara sokkal inkább párhuzamosan fennálló komorbiditásnak tekinthető, amely súlyosbítja a migrént. Összefoglalva úgy lehet fogalmazni, hogy gyakorlatilag minden krónikus migrénesnek van állkapocsízületi működészavara; ugyanakkor nem minden állkapocsízületi zavarban szenvedő beteg migrénes. Az eredmények fényében érdemes a migrénes betegek állkapocs ízületét vizsgálni ill. kóros eltérés esetén kezelni. (Utóbbi a hazai gyakorlatban egyet jelent a gyógytornával.) A szűrés fordítva is igaz, a szájsebészeknek, fül-orr-gégészeknek érdemes a fejfájásra rákérdezni, ha temporo-mandibularis eltéréssel találkoznak.

Forrás: Science Daily