Menopauza után célszerű tartani a testsúlyt
Egy újabb, nagy esetszámú vizsgálatban igazolták, hogy a menopauzán átesett nők testsúlyának csökkenése és növelése egyaránt növeli a csonttörések kockázatát. Igaz, a nem szándékos illetve akaratlan fogyás, illetve a testsúlygyarapodás más-más testtájakon növeli a csonttörések kockázatát.
A testsúly (testtömeg) befolyással van a csonttörések kockázatára, de igen komplex módon. Az alacsony testtömeget az oszteoporotikus törések kockázati faktorának tartjuk, ugyanakkor egyre több adat szól amellett is, hogy az enyhe traumára bekövetkező csonttörések inkább az elhízott posztmenopauzális nőknél következnek be. Talán maga a testtömeg változás befolyásolhatja a törések kockázatát. Például: az Egyesült Államokban fehér nőkön végzett hosszú idejű vizsgálat során kimutatták, hogy a súlyvesztés növeli a rákövetkező csípő- és egyéb törések kockázatát. Nem fehér nőkön ugyanezt nem lehetett bizonyítani, hiszen ott eleve más a törések abszolút kockázata, és más a testalkat (a testtömeg eloszlása) is.
Nincs túl bőséges információnk arról sem, hogy a testtömeg változásai milyen hatással vannak a különféle anatómiai helyek törési kockázatára: a 65 évesnél idősebb fehér nőknél a fogyás után megnövekszik a csípőtörések kockázata, viszont 25 évesnél idősebbek súlygyarapodása esetén a bokatörések válnak egyre gyakoribbá. Nem tudjuk, hogy a testtömeg változásai milyen módon befolyásolják a felső - és alsó végtagi-, a medence-, vagy a gerinctöréseket. Ugyancsak kevés ismeretünk van arról, hogy a testtömeg csökkenése és a csonttörések között milyen összefüggés van, pedig fontos lenne, hiszen gyakran egy rejtett betegség is lehet az akaratlan fogyás és az oszteoporózis hátterében. Egy vizsgálatban a fogyás csak olyan asszonyoknál okozott szignifikánsan több csonttörést, akik akaratuktól függetlenül vesztették súlyukat (és olyanoknál nem, akik szándékosan fogytak). Egy másik vizsgálatban viszont a túlsúlyos nők körében a szándékos, vagy a nem szándékos fogyás egyaránt a csípőtörések (2,5-szörösére) emelkedett kockázatával járt.
A BMJ-ben 2015. január 27.-én online megjelent közleményben Dr. Carolyn J Crandall (David Geffen School of Medicine at University of California, Los Angeles) és munkatársai szerint a testtömeg gyarapodása és vesztése határozza meg a megnövekedett csonttörések helyét. Ez az első olyan vizsgálat, amelyben a poszmenopauzában lévő asszonyoknál a testtömeg változásai és a rákövetkező fraktúrák specifikus helye közötti összefüggést keresték. Azt találták, hogy a nem szándékos fogyás a csípőtörések és csigolyatörések kockázatával társult, míg a szándékos fogyás után a csípőtörések kockázata csökkent, de nőtt az egyéb alsó végtagi törések kockázata. A testtömeg növekedése a fölső végtagi törések 10%-os, a comb disztális töréseinek 18%-os növekedésével jár. Eddig egyetlen vizsgálat sem igazolta, hogy a testtömeg gyarapodása növeli az alsó végtagi törések kockázatát.
Régebben úgy véltük, hogy a súlygyarapodás véd a csonttörések ellen, de az új adatok szerint bebizonyosodott az a tétel, hogy „az (népességben egyre szaporodó) obezitás növeli a csonttörések kockázatát”- jegyezte meg Dr. Crandall. A dolgozatban 120 566 egészséges posztmenopauzális amerikai nő szerepelt a Women’s Health Initiative (WHI) klinikai vizsgálatain belül, az átlagos megfigyelési idő 11 év, az átlagos életkor 63,3 év volt. A kiindulás utáni harmadik évben értékelték a testsúlyt: stabilnak vették, ha 5%-nál kisebb volt a változás, 5%-nál nagyobb esetén gyarapodásnak, 5%-nál kisebb esetben fogyásnak definiálták. A betegek saját maguk nyilatkoztak, hogy testsúlyuk változása szándékosan, vagy akaratukon kívül történt, 79 279 beteg (65,6%) tartotta súlyát, 18 266 (15,2%) fogyott, és 23 021 beteg (19,0%) hízott. A stabil testsúlyúakhoz képest a fogyás a csípőtörések 65%-os megnövekedésével járt (HR: 1,65, 95%CI 1,49-1,82), a szaporodtak a törések a felső végtagon (HR: 1,09, 1,03-1,16), és a test centrumában (HR: 1,30, 1,20-1,39) is. A testsúly növekedése a felső végtagi törések szaporodásával járt (HR: 1,10, 95%CI 1,05-1,18), és növekedtek az alsó végtagi törések is (HR: 1,18, 95%CI 1,19-1,47). A stabil testsúlyú asszonyokhoz képest az akaratlan fogyás 33%-kal emelte a csípőtörések kockázatát (HR: 1,33, 95%CI 1,19-1,47), és valamennyivel emelte a csigolyatörések kockázatát is (HR: 1,16, 95%CI 1,06-1,26). Szándékos fogyás esetén szaporodtak az alsó végtagi törések (HR: 1,11, 95%CI1,05-1,17), viszont csökkentek a csípőtörések (HR: 0,85, 95%CI 0,76-0,95).
Dr. Juliet Compston (Cambridge Biomedical Campus, UK) a közleményhez fűzött szerkesztőségi kommentárjában kifejtette, hogy a vizsgálat igazolja és kiegészíti az eddigi megfigyeléseket, melyek szerint a posztmenopauzában bekövetkező fogyás növeli a csípőtörések és az egyéb törések kockázatát. A szándékos, és az akaratlan fogyás egyaránt növeli a csonttörések gyakoriságát, csak más és más csontokon. A vizsgálatban résztvevők nagy száma, és a hosszú megfigyelés miatt az adatok bizonyító erejűek.
Írásunk a következő közlemény alapján készült:
