Ötszáz méter is elég a leszokáshoz?
Egy finnországi vizsgálat tapasztalatai alapján nagyobb a dohányzásról való leszokás esélye azoknál, akiknek lakásától viszonylag messze esik a legközelebbi dohánybolt.
A dohányzás globális egészségi probléma. A dohányzás visszaszorításában potenciális célpontokként merültek fel a helyi dohányárusító helyek ritkítása. A turkui egyetem munkacsoportjának a JAMA International Medicine című lapban megjelent cikkében Anna Pulakka, és kollegái elemezte két olyan finnországi vizsgálat adatait elemezték, melyekben dohányosok, illetve a dohányzásról korábban leszokott személyek vettek részt. A szerzők arra keresték a választ, hogy befolyásolja-e a dohányzási szokásokat az illető otthona és a legközelebbi dohánybolt közötti távolság. A vizsgálati populációt az első vizsgálat 15 218 résztvevője és a második vizsgálat 5511 résztvevője alkotta (korábbi és aktuális dohányosok).
Az otthon és a legközelebbi dohánybolt közötti távolság minden 500 méternyi növekedése 20−60 százalékkal növelte a dohányzásról való leszokás valószínűségét. A távolság növekedése nem mutatott összefüggést a korábbi dohányosok visszaszokási arányával.
A szerzők vizsgálatuk gyengéjeként megemlítik, hogy megállapításaik nem általánosíthatók más populációkra, mivel az összes adat Finnországból származik, ahol szigorú dohányzásellenes szabályozás van érvényben.
„Meggyőző bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a finnországi dohányosok esetében a legközelebbi dohánybolt távolságának növekedésével egyre jobbak a dohányzásról való leszokás esélyei” – állítják a közlemény szerzői.
A közleményhez fűzött kommentárjában dr. Cheryl Bettigole és dr. Thomas A. Farley ezt írja: „Pulakka és munkatársai utánkövetéses vizsgálata megerősíti a korábban feltárt összefüggéseket a dohányreklámok és a dohányzási arányok között… Itt az ideje, hogy felismerjük azokat a veszélyeket, melyeket a dohányboltok elérhetősége jelent a közösségek számára.”
A most közzétett vizsgálat egybecseng azokkal a korábbi megállapításokkal, miszerint a dohányzásra való rászokást befolyásoló környezeti tényezők közé tartozik serdülőkorban is a dohánytermékek társadalmi elfogadottsága és elérhetősége. A rászokásban ezen túlmenően szerepet játszhatnak szociodemográfiai faktorok (anyagi helyzet, nem, etnikai hovatartozás stb.), viselkedési faktorok (iskolai teljesítmény, magatartásproblémák, kortársak hatása, közösségi részvétel stb.) és egyéni tényezők. Ez utóbbiak közé tartozik többek között az, hogy az adott egyén mennyire van tisztában a dohányzás káros egészségi hatásaival, illetve milyen személyiségjegyekkel és önértékeléssel rendelkezik.
Az előzőekben felmerült, hogy a manapság egyre népszerűbb e-cigaretta alkalmas lehet a leszokás segítésére. Egy korábbi vizsgálat http://www.otszonline.hu/cikk/e_cigaretta_leszokashoz__fustbe_ment_terv azonban egyéves utánkövetés tapasztalatai alapján azt igazolta, hogy az elektronikus cigaretta használata sem a leszokási arányt nem növelte, sem az elszívott cigarettamennyiség – azaz a napi nikotinbevitel – csökkenését nem segítette. Emellett azt is megállapították, hogy az e-cigarettát használók nagyobb arányban „gyújtottak rá” az első szálra a reggeli ébredés utáni első fél órában, mint azok, akik nem éltek ezzel az eszközzel.
Úgy tűnik azonban, hogy a legközelebbi dohánybolt elérhetőségének megnehezítésével – például a hálózat ritkításával − nagyobb eredményt érhetünk el a dohányzásról való leszokás terén.
