A dohányosok fájdalma erősebb

Az Euroanaesthesia Kongresszuson közzétett vizsgálat szerint a nemdohányzókhoz képest a dohányosoknak 38%-kal több propofolra volt szükségük az anesztéziához, és  a passzív dohányosoknak 18%-kal többre. Az eredményekről dr. Erdogan Ozturk (Bezmialem Vakif Egyetem, Isztambul, Törökország), a vizsgálatot vezető kutató és munkatársai számoltak be.

„Nagyon kevés vizsgálat jelezte, hogy a dohányzás fokozza az anesztetikumok iránti igényt, és a passzív dohányosokat egyáltalán nem vizsgálták ebből a szempontból” – írták a kutatók.

A vizsgálatban 90 olyan nő vett részt, akiken teljes abdominális hiszterektómiát végeztek. Három 30-as csoportra osztották őket a dohányzási állapot alapján: dohányosok, passzív dohányosok és nemdohányzók. (A nemdohányzók kórtörténetében sem dohányzás, sem passzív dohányzás nem szerepelt.)

A dohányzási állapotot a szérum kotinin meghatározásával igazolták; ez a nikotin egyik anyagcsereterméke, és a beszívott dohányfüst markere.

Minden betegnél standard intravénás anesztéziát alkalmaztak. A bispektrális index (az éberség fokmérője; értéke 100-tól 0-ig terjed, ahol a 100 a teljes éberségnek, a 0 az agyhalálnak felel meg) 40 és 60 között volt. A kutatók minden műtét után meghatározták, hogy összesen mennyi propofolt és remifentanilt (fájdalomcsillapító) használtak fel.

Az anesztézia létrehozásához szükséges átlagosan felhasznált propofol mennyisége a dohányosokban 102,76 mg volt, a passzív dohányosokban 84,53 mg, és a nemdohányzókban 63,17 mg. Az anesztézia létrejöttéhez a dohányosoknak 38%-kal több propofolra volt szükségük, mint a nemdohányzóknak, és a passzív dohányosoknak 18%-kal többre (mindegyik p <0,05).

Az egész eljárás alatt a propofol teljes felhasznált mennyisége a dohányosokban 179,38 mg, a passzív dohányosokban 150,50 mg, és a nemdohányzókban 119,37 mg volt. A dohányosok 33%-kal több anesztetikumot használtak fel, mint a nemdohányzók, és a passzív dohányosok 20%-kal többet (mindegyik p <0,05).

A remifentanil teljes felhasznált mennyisége a dohányosokban 1315 µg, a passzív dohányosokban 1241 µg, és a nemdohányzókban 1010 µg volt. A dohányosok 23%-kal többet használtak ebből a fájdalomcsillapítóból, mint a nemdohányzók (p <0,05), és a passzív dohányosok 18%-kal többet (ns.).

Mindebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az ugyanolyan mélységű anesztéziához ugyanannak a műtétnek a során az aktív és a passzív dohányosokban több anesztetikumra és fájdalomcsillapítóra volt szükség, mint a nemdohányzókban.

Ennek egyik lehetséges magyarázata az, hogy a nikotin befolyásolja az anesztetikum metabolizmusát a májban. „Kiindulópontunk az a gondolat volt, hogy a cigaretták, mivel több mint 4000 kémiai anyagot tartalmaznak, hatással lehetnek a gyógyszerek anyagcseréjére” – mondta dr. Ozturk.

A vizsgálatot kommentáló egyik aneszteziológus, dr. Richard Dutton (Chicagói Egyetem) meglepőnek, de hihetőnek tartja az eredményeket, mivel a cigarettafüst stimulálja az agyműködést, és azoknak a betegeknek, akik stimulánsokat használnak, több anesztetikumra van szükségük.

A szükséges anesztetikumok mennyisége egyénenként 10–20%-os különbségeket mutat, s ezért a 38%-os különbség igen jelentős – mondta dr. Dutton. Emellett fontos pozitívuma a vizsgálatnak, hogy a dohányzási állapotot objektíven meghatározták a kotinin mérésével, és nem csak az önbevallásra hagyatkoztak – tette hozzá.

Forrás: MedPage Today