Pajzsmirigyhormonpótlás és kognitív zavar

A JAMA Internal Medicine-ben október 23-án megjelent vizsgálat megállapította, hogy ezeknél a thyrotropinhiányos betegeknél nagyobb a valószínűsége a kognitív zavarok előfordulásának (korrigált kockázati arány (aHR), 1,39; 95% CI, 1,18 - 1,64; P<0,001). A thyrotoxicosis belső és külső okai szerinti bontásban az exogén thyrotoxicosis jelentős kockázati tényező volt (aHR, 1,34: 95% CI, 1,10 - 1,63; P=0,003), míg az endogén thyrotoxicosis esetén a kockázat növekedése nem volt statisztikailag szignifikáns (aHR, 1,38; 95% CI, 0,96 - 1,98; P=0,08). A vizsgálat azt is megállapította, hogy a nőknél nagyobb valószínűséggel volt alacsony a thyrotropin (pajzsmirigy-stimuláló hormon/TSH) szintje, mint a férfiaknál, és nagyobb volt a túlkezelés valószínűsége. Tehát a hyperthyreosis, legyen az oka akár pajzsmirigyhormon túladagolás, akár endogén pajzsmirigy túlműködés egyaránt megnöveli a kognitív problémák kialakulásának valószínűségét.

A pajzsmirigy túlműködés és a kognitív zavarok közötti összefüggést vizsgáló korábbi tanulmányok, gyakran nem vonták be azokat, akik már szedtek pajzsmirigyhormonokat.

A tanulmányban Dr. Jennifer S. Mammen (John Hopkins University School of Medicine, Baltimore) és munkatársai a 2014-ben kezdődő 10 éves időszak alatt elemezték a Johns Hopkins Community Physicians Network alapellátásban részesülő 65 éves és idősebb betegek elektronikus egészségügyi nyilvántartását. A betegeknek 30 napos különbséggel legalább kétszer kellett felkeresniük orvosukat.  Egyik betegnek sem volt alacsony TSH-szintje sem kognitív zavara az első orvosi vizsgálatot követő 6 hónapon belül. A vizsgálatba több mint 65 000 beteget vontak be. A betegek valamivel több mint fele (56%) nő volt, közel 70%-uk fehér, 19,3%-uk fekete, 4,6%-uk ázsiai és 0,4%-uk amerikai indián. A vizsgálati időszak alatt 2710 betegnél csaknem 25 000 alacsony TSH-szintet mértek. Az alacsony TSH-szintek többsége exogén eredetű volt (14 875), ezt követte az ismeretlen eredetű (5833) és az endogén (4159). A követési időszak alatt a betegek 7,2%-ánál (4779) diagnosztizáltak újonnan kialakult kognitív zavart, amely az esetek 77%-ában demencia volt.

A szerzők szerint az alapellátásban orvosoknak alaposan meg kell fontolniuk, hogy az idősebb betegeknél szükséges-e pajzsmirigyhormon-terápia, és ha igen, akkor nagyon kell ügyelni a túlkezelés elkerülésére. Bizonyított, hogy pajzsmirigy túlműködés esetén növekszik a pitvarfibrilláció, a csontritkulás és a csonttörés és a vizsgálat tanusága szerint a kognitív zavarok magasabb arányával is számolnunk kell.

Dr. Jean Chen (Texas Diabetes & Endocrinology) kommentárjában egyet értett azzal, hogy a 65 éves és idősebb populációt nem kell olyan agresszívan kezelni a pajzsmirigyhormonokkal, és ebben a populációban egyre több túlkezelésből eredő komplikáció fordul elő. Az idősebb betegek gyakori panaszai, mint a székrekedés, a hidegérzet vagy a fáradtság, akár pajzsmirigy-alulműködés tünetei is lehetnek, ugyanúgy, ahogy vérszegénység, vitaminhiány, depresszió, perimenopauza, menopauza, inzulinrezisztencia és alvási apnoe esetén is jelentkezhetnek. Szükség esetén javasolt a családorvosnak endokrinológussal konzultálni a lehetséges kezelési tervvel és a differenciáldiagnózis felállításával kapcsolatban.

Emellett Chen szerint más tanulmányok kimutatták, hogy a pajzsmirigyhormonnal történő kezelés vagy nem oldotta meg a betegek panaszait, vagy negatívan hatott a szorongásra, az izomerősségre és a csontsűrűségre, vagy növelte a ritmuszavarok kockázatát. Ezért fontos minden esetben mérlegelni a pajzsmirigyhormonpótlás kockázatait és előnyeit.

Forrás:

JAMA Intern Med. Published online October 23, 2023. doi:10.1001/jamainternmed.2023.5619

Kapcsolódó: