Panacea az Aloe arborescens?
Az Aloe arborescens népszerűsége növekszik, és új természetes gyógymódként terjed, emiatt keresik hatásának tudományos bizonyítékait is.
Már az emberi civilizáció kezdete óta használnak gyógyászati célokra növényeket és növényi készítményeket. Az aloe fajták kipréselt géljét, és a szárított levelekből készült pépeket a görögök és az egyiptomiak már az ókorban használták gyógyászati és kozmetikai célokra. Az aloe, azon belül is az Aloe arborescens (vagyis a fásodó aloe)fajtából készült gélben rejlő lehetséges értékre akkor figyeltek fel világszerte, amikor a második világháborút követően a nukleáris bombázások égési sérültjeit japán orvosok sikeresen kezelték vele.
Az utóbbi néhány évtized kutatásai alátámasztották a növény gyógyászati hasznosságát és rávilágítottak a benne rejlő potenciálra, különösképp a daganatos betegségek kezelése terén. Az Aloe nemzetséghez (azon belül Asphodelaceae családhoz) tartozó Aloe arborescens Miller világszerte az egyik legelterjedtebb fajta. A növény népszerűsége a hagyományos gyógyászatban számos betegség gyógyítására (tumorellenes, immunmoduláns, gyulladáscsökkentő, fekélyellenes, antibakteriális és gombaölő tulajdonságú) indokolta a kutatók kifejezett érdeklődését e növény iránt. Az Aloe arborescens használata a népi gyógyászatban számos helyen fellelhető, így például Dél-Afrikában a növény leveléből készült főzettel igyekeznek könnyíteni a szülést, Japánban pedig a leveleket zöldségként fogyasztják a székrekedés enyhítésére.
Romano Zago atya könyvének megjelenése óta - amelyben beszámol az Aloe arborescens protokollal daganatos betegek kezelésében elért sikereiről- a neten is számos információ kering a növény gyógyító hatásáról. A kereskedelmi forgalomban megtalálható készítmények vény nélkül kaphatók, és az emésztés gyorsítására, hashajtóként, illetve bőrgyógyászati célokra ajánlják. Az Aloe arborescens-t nem termesztik sem Európában sem Észak-Amerikában, de a növényből készült termékek az interneten keresztül is megvásárolhatók.
A Phytotherapy Research-ben nemrég megjelent közlemény szisztematikus beszámolót nyújt a növény biológiai hatékonyságát alátámasztó bizonyítékok áttekintésével. Tárgyalja többek közt a növény gyógyszertanát és a működés kapcsolódó mechanizmusait, különös tekintettel a különböző biztonsági intézkedésekre továbbá preklinikai és klinikai tanulmányokra, rámutatva a növénnyel kapcsolatos kutatások jövőbeli kilátásaira. A vizsgált tanulmányok kimutatták a növény hatékonyságát számos különböző rákos megbetegedés kezelésében, úgymint máj-, vastagbél-, patkóbél-, bőr-, hasnyálmirigy-, bél-, tüdő- és veserák. Ugyanakkor a növényból izolált vegyületek (glikoprotein, poliszacharidok, enzimek és fenolok) biológiai aktivitása elégtelennek bizonyult.
A kutatási eredmények értelmezésekor (és a vásárláskor) tudni kell, hogy számos aloefaj létezik. Az Aloe arborescens, más néven fás(odó) vagy Krantz aloe nem azonos a közismert aloe verával. A levélből kisajtolható gél összetétele más, ásványi és szerves anyagokban is gazdagabb. A növény több méter magasra nőhet természetes körülmények között, virágai jellegzetesen élénk színűek. Az Aloe vera a kozmetikai iparban használt aloe növények keveréke. A keverék alapját képező valóban létező növény az Aloe barbadensis, foltos formáit néha Aloe vera var. chinensisnek nevezik. Egyéb szinoním elnevezések: A. barbadensis Miller, Aloe indica Royle, Aloe perfoliata L. var. vera és A. vulgaris Lam., kínai aloe, indiai aloe, valódi aloe, barbadoszi aloe, égési aloe és „First aid plant”. Az ’Aloe vera’ tehát tudományos szempontból nem létezik. Több forrás szerint nagy különbség tapasztalható az egészségügyi hasznosság tekintetében a két aloefajta között. Sőt a közel 200 aloé fajtából csupán három vagy négy fajtának lehet valódi gyógyászati tulajdonsága.
Ismert mellékhatások: ritkán hasmenés, reggeli rosszullét.
Forrás: Phytotherapy Research