Preinvazív emlőrák után fokozott a kiújulás és halálozás kockázata
A ductalis in situ carcinomával diagnosztizált betegek körében a diagnózis felállítása után még legalább 20 éven át fokozott a recidíva és mortalitás rizikója – figyelmeztet a BMJ egyik cikke.
Azoknál a nőknél, akiknél a szűrővizsgálat során ductalis carcinoma in situ (DCIS) igazolódik, fokozott az emlőrák és az emlőrákos halálozás kockázata az átlagpopulációhoz képest, és ez a fokozott rizikó a diagnózis után legalább 20 éven keresztül fennáll.
DCIS diagnózisát akkor állítják fel, amikor tumorsejtek már kimutathatók, de a folyamat még nem terjed túl a ductusokon. Ebben a csoportban a kockázat akkor is kétszeresére emelkedik az átlagpopulációhoz képest, ha a DCIS alacsony vagy közepes szövettani stádiumú (grádusú), és a fokozott rizikó tartósan fennmarad.
A DCIS előfordulása az utóbbi években jelentősen emelkedett, különösen a szűrővizsgálaton rendszeresen megjelenő nők körében. A DCIS-t nem tekintik az életet közvetlenül veszélyeztető állapotnak, és prognózisa általában jó. Ám növeli annak valószínűségét, hogy az élet későbbi szakaszában invazív emlőrák alakul ki, a kockázatemelkedés mértéke azonban nem tisztázott.
A kérdés megválaszolására az oxfordi egyetem kutatói korábban szűrővizsgálat során DCIS-szel diagnosztizált nőknél mérték fel az invazív emlőrák és az ebből adódó halálozás rizikóját. Összesen 35.024 nő adatait elemezték, akik 1988 és 2014 márciusa között vettek részt állami egészségügyi szűrőprogramban. Az invazív emlőrák előfordulását és az ebből eredő halálozást életkor szerint illesztett átlagpopulációéval hasonlították össze.
Azt találták, hogy 2014 decemberéig bezárólag 2076 nőnél alakult ki invazív emlőrák. Ez 8,82/1000 éves incidenciának felel meg, ami több mint kétszerese az átlagpopulációban várható értéknek. Ebben a betegcsoportban 310-en haltak meg emlőrák következtében, ami 1,26/1000 éves halálozási aránynak felel meg, több mint 70%-kal magasabb, mint az országos arány.
Az utóbbi két évtizedben mind az invazív emlőrák, mind az emlőrákos halálozás előfordulása folyamatosan emelkedő tendenciát mutat.
Az eredmények azt igazolják, hogy az intenzív kezelésben részesült – például mastectomián átesett – nők esetében kisebb az esélye annak, hogy a későbbiekben invazív emlőrák alakul ki, mint azoknál, akiknél emlőmegtartó műtétetet végeztek, még akkor is, ha ezt követően radioterápiára is sor került.
A jelenlegi protokoll szerint a DCIS diagnózisa után 5 éven keresztül követik nyomon a betegeket. „Most azonban igazolást nyert, hogy DCIS diagnózisát követően hosszabb távon emelkedett az invazív emlőrák kockázata, még alacsony és közepes szövettani stádiumú esetekben is” – írják a szerzők, tehát véleményük szereint a betegkövetést hosszabb időn át kell folytatani.
További kutatások szükségesek például annak tisztázására, hogy a DCIS mely típusa függ össze legszorosabban az invazív emlőrák kialakulásával, ami befolyásolhatja a kontrollvizsgálatok és az utánkövetéses képalkotó vizsgálatok ütemezését.
