Szoptatással a stroke ellen

Egy új megfigyeléses vizsgálatban kimutatták, hogy azoknál a posztmenopauzában lévő hölgyeknél, akik szülés után szoptatták kisbabájukat, életük későbbi szakaszában 23%-kal kevesebb a stroke előfordulása azokhoz képest, akik bár szültek, de soha nem szoptatták csecsemőjüket.

A tanulmány első szerzője, Dr. Lisette T. Jacobson (Department of Preventive Medicine and Public Health at the University of Kansas School of Medicine, Wichita) elmondta a Medscape Medical News-nak, hogy az adatok szerint a stroke kockázata evvel az egészséges beavatkozással csökkenthető, és támogatni kell az anyatejjel való táplálást. A nem spanyol eredetű fekete asszonyok a hosszú szoptatási periódus révén különösen jelentős előnyt élvezhetnek,, a stroke egyéb kockázati faktoraival igazítva az előfordulási gyakoriság csökkenése 48%-ot ér el.

Régebbi vizsgálatokban már igazolták, hogy a csecsemő legalább 9, vagy több hónapig tartó anyatejjel való táplálása csökkenti az anyai kardiovaszkuláris betegségek (magas vérnyomás, hiperlipidémia, metabolikus szindróma) kockázatát. Az is kiderült, hogy a hosszantartó szoptatás csökkenti az anyai 2-es típusú diabetes kialakulásának kockázatát és csökkenti az anya szülés utáni testsúlyát is. A stroke esélyeit viszont kevés vizsgálat tanulmányozta.

Az analízis a Women’s Health Initiative 80.191 női résztvevőjének adatait tartalmazta. Az átlagosan 12,6 év követés alatt 2699 asszony (3,4%) szenvedett stroke-ot. A kiinduláskor átlagosan 63,7 éves nők 58%-a (n=46,699) vallotta azt, hogy anyatejjel táplálta csecsemőjét. A szoptató nők 51%-a csak 1-6 hónapig, 22%-a 7-12 hónapig és 27%-a 13 hónapig, vagy még tovább szoptatott. Számos kockázati faktorhoz való igazítás után a kutatók kimutatták, hogy a szoptatás jelentősen csökkenti a stroke kockázatát (igazított HR: 0,77, 95%CI 0,70-0,83), és a legerősebb a védő hatás a nem spanyol eredetű fekete nőknél volt mérhető (igazított HR: 0,52, 95%CI 0,37-0,71). A spanyol eredetű nőknél 32%-os a védőhatás (HR: 0,68, 95%CI 0,30-1,54) a soha nem szoptatókhoz képest, míg a nem spanyol fehér nőknél ez mindössze 21%-os volt (HR: 0,79, 95%CI 0,73-0,87).

A hosszabb szoptatás jobban csökkenti a stroke kockázatát: 1-6 hónapos szoptatás után 19%-kal (HR0,81, 95%CI 0,74-0,90), 7-12 hónapos szoptatás után 25%-kal (HR: 0,75, 95%CI 0,66-0,85), míg 13 hónap (vagy több) szoptatás után 26%-kal (HR: 0,74, 95%CI 0,65-0,83) csökken a későbbi stroke kockázata. A hosszabb szoptatás kedvező hatása a legerősebb a nem spanyol fehér nőknél, és a nem spanyol fekete nőknél (trend P<0,01). A kedvező, a stroke kockázatát csökkentő hatás a különféle kockázati faktorokhoz (életkor, etnikum, képzettség, gyermekek száma, családi anamnézis, testmozgás, dohányzás, testtömeg index, multivitamin szedés) való igazítás után is kimutatható.

Dr. Jacobson megjegyezte: „nem meglepő, hogy a nem spanyol fekete asszonyoknál láttuk a legnagyobb kockázatcsökkentő hatást, hiszen közöttük sokkal több a magas vérnyomásosban szenvedő, az elhízott, a cukorbeteg,és a rendkívül keveset mozgó , így indokolatlanul nagy számban szenvednek stroke-ot a számos kockázati faktor megléte miatt. Ráadásul a nem spanyol fekete asszonyok mindössze 35%-a szoptat 6 hónapig, és csak 17%-uk táplálja csecsemőjét anyatejjel 12 hónapig. A spanyol eredetű asszonyok valamivel jobban állnak: 51%-uk szoptat 6 hónapig, 26%-uk 12 hónapig, míg a nem spanyol fehér asszonyok 56%-a szoptat 6 hónapig és 31%-uk 12 hónapig. A WHO és az American Academy of Pediatrics egyaránt javasolja a legalább 6 hónapos, de lehetőleg egy éves szoptatást, ami mind az anya, mind a csecsemő számára komoly egészségügyi előnyökkel jár.

A szerzők megjegyezték, hogy nem szükséges oki összefüggést keresni a szoptatás és a stroke kockázata között. Az anyatejjel való táplálást általában az egészségesebb életstílusú nők választják, a soha nem szoptatók között jóval gyakoribbak a dohányosok, a magasabb testtömeg-indexűek, a nem egészségesen táplálkozók és a keveset mozgó, sportoló hölgyek. Ilymódon az anyatejjel való táplálást inkább a kockázat jelzőjének (risk marker), és nem a kockázat egyik tényezőjének (risk factor) kell tekinteni. Viszont az összefüggés a sok-sok kockázati faktorhoz való igazítás után is statisztikailag szignifikáns maradt, ezért további adatok szükségesek annak megállapításához, hogy milyen biológiai mechanizmusok állnak a szoptatás és a stroke kockázatának csökkentése között.

A tanulmányhoz kommentárt fűző Dr. Larry B. Goldstein  (KY Clinic at the University of Kentucky, Lexington) véleménye egyezik: a szoptatás, vagy annak hiánya inkább kockázati marker, mint kockázati faktor. Gyakran még igazított analízisekben sem lehet elkülöníteni a kockázati markert (ami nem vezet a betegségre) a kockázati tényezőtől (ami részt vesz a betegség kialakulásában). Mindemellett a cikk egy jól kivitelezett prospektív kohorsz vizsgálatot ismertetett.   

Forrás:

1. Medscape Medical News > Neurology News

2. JAHA