Teherbeesés és az asztma
Az asztma befolyásolja a termékenységet és a teherbeesés idejét és a kezeletlen asztmás nőknek még több időre volt szükségük a megtermékenyüléshez, mint a kezelteknek.
Nem meglepő, hogy egy gyulladásos állapot befolyást gyakorolhat a termékenységre, de talán ennél többről van szó az asztma esetében. Egy dán tanulmányban olyan monozigóta és heterozigóta női ikerpárokat vizsgáltak, akik közül az egyik asztmás volt a másik nem. Az eredmények azt mutatták, hogy az asztma meghosszabbítja a teherbeeséshez szükséges időt (TTP), egyenlő mértékben mind az atópiás, mind a nem atópiás asztmás betegeknél. Ez igaz a kezelt (inhalációs szteroid terápia mellett is) és kezeletlen asztmásokra is, ugyanakkor a kezeletleneknek több időre volt szükségük a megtermékenyüléshez.
A tanulmány kérdőívek önkéntes kitöltése alapján készült. A 15 000 kiválasztott ikerből valamivel több, mint a fele válaszolt. A nem-válaszolók általában fiatalabbak voltak, ez azonban nem befolyásolja az eredményeket a szerzők szerint. A kérdőív egyszerű kérdésekből épült fel, úgymint „Volt valaha is allergiája?” illetve „Volt valaha is asztmája?” Az asztma súlyosságának megállapítása érdekében további, részletesebb kérdések is szerepeltek a kérdések közt a rohamoldó inhalátorokra és belélegzett szteroidokra vonatkozóan. Az ikerpárok tanulmányozásának egyik nagy előnye, hogy a nem asztmás iker kontrollként szolgálhatott.
Eredmények:
Az asztmás nők némileg magasabb testtömeg-indexszel (BMI) rendelkeztek, továbbá hamarabb váltak ivaréretté testvéreikhez viszonyítva. Az asztmásoknál nagyobb százalékban volt jellemző a hosszabb TTP (time to pregnancy) Ez az eredmény nem változott jelentősen az életkor, BMI, dohányzás, társadalmi-gazdasági státusz, illetve ivarérett kor szerint rendezve sem. Az atópia önmagában nem bizonyult kockázati faktornak a TTP szempontjából. A kezeletlen asztmásoknál hosszabb teherbeesési időt találtak egészséges „párjukhoz” képest (30.5% szemben a 21.6%-kal), míg a kezelt asztmásoknál ez az idő rövidebb volt a kezeletlenekhez viszonyítva, bár nem statisztikailag szignifikánsan (23.8% szemben a 30.5%-kal).
Megjegyzendő, hogy a legnagyobb TTP-meghosszabbodási kockázat a napi rendszerességgel kortikoszteroidokat belélegzők körében volt mérhető (33.0% szemben a 21.6%-kal; VA = 2.34; P = 0.003). Egy reprezentatív monozigóta és egy szintén reprezentatív dizigóta ikerpárokból álló csoport összehasonlításakor nem találtak különbséget TTP szempontjából a két csoport közt.
Forrás: European Respiratory Journal
