Új teszt krónikus fáradtság szindróma kimutatására
Az ME/CFS (myalgiás encephalomyelitis) kimutatására kifejlesztett vérteszt 91%-os pontossággal mutatja ki a betegség meglétét.
Az Advanced Science hasábjain augusztus 31-én jelent meg egy nemzetközi kutatócsoport tanulmánya, amelyben egy ME/CFS (myalgiás encephalomyelitis) kimutatására 91%-os pontossággal alkalmazható új vértesztet mutattak be. A krónikus fáradtság szindrómaként is ismert myalgiás encephalomyelitis (ME/CFS) olyan betegség, amelyben az ember kórosan fáradtnak érzi magát, de mivel nagyon nehéz diagnosztizálni, az orvosi közösségben sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy ez egy valódi, külön betegség-e. Az elmúlt évtizedben az orvostársadalom egyre nagyobb része ismerte el, hogy ez egy valós állapot, és akár munkaképességet jelentősen csökkentő mértékű is lehet. A diagnózis felállítása azonban még mindig nehéz és hosszadalmas folyamat.
Jelenlegi ismereteinkből, vagy inkább feltételezéseinkből kiindulva a kutatócsoport úgy vélte, hogy a ME/CFS kiváltó oka valószínűleg a sejtek energiatermelő funkcióinak hibás működésében keresendő, így egy olyan módszert fejlesztettek ki, amellyel ez a funkció mérhető. Vizsgálatukat a perifériás vér mononukleáris sejtjeire szűkítették le, amelyek gömbölyű sejtmaggal rendelkeznek - mint például a T-sejtek, monociták és limfociták, mivel néhány korábbi tanulmány azt sugallta, hogy ezek a sejtek szerepet játszhatnak a ME/CFS kialakulásában.
Ezeknél a sejteknél azonban nem létezett olyan teszt, amely az energiatermelő funkció mérésére alkalmas lett volna, így a kutatócsoport egy orvosi vizsgálatokban meglehetősen ritkán alkalmazott módszert hívott segítségül: a Raman-spektroszkópiát, amelyet általában vegyészek használnak a különböző molekuláris ujjlenyomatok azonosítására, mivel a molekulák rezgési spektrumainak összehasonlításával működik.
A Raman-jelenség vizsgálata során a mintát monokromatikus fénnyel sugározzák be, és a beeső fény irányára merőleges irányban detektálják a szórt fényt. A szórt fény színképében legnagyobb intenzitással a Rayleigh-féle rugalmas szórásból eredő vonal jelenik meg, amelynek hullámhossza megegyezik a gerjesztő sugárzás hullámhosszával. Mellette azonban más frekvenciájú vonalak is megjelennek, amiatt, hogy a beeső fény fotonjai a közeg molekuláinak rezgési vagy forgási energiáját megváltoztatják. A foton energiájának rovására a molekula nagyobb energiájú rezgési vagy forgási állapotba kerül, de előfordulhat az is, hogy a fénnyel való kölcsönhatás alkalmával a már eleve gerjesztett állapotban lévő molekula alacsonyabb rezgési vagy forgási energiájú állapotba jut, s közben energiát ad át a fotonnak. A spektrumban megjelenő, Rayleigh frekvenciánál kisebb frekvenciájú sávokat Stokes sávoknak, a nagyobb frekvenciájúakat anti-Stokes sávoknak nevezzük. A molekulaszerkezetre utaló információt ezek a Stokes és anti-Stokes vonalak adják, melyek a központi vonal két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el. A Raman-spektrumok abszcisszáján mindig a gerjesztő fény frekvenciájától (vagy hullámhosszától) mért különbséget (Raman-eltolódás, vagy Raman-shift) tüntetik fel. A tapasztalat szerint azoknak a vegyületeknek van Raman-spektruma, amelyek polarizálhatósága megváltozik a gerjesztő sugárzás hatására. A Raman-spektroszkópia módszerét az effektus egyik felfedezőjéről, az indiai Chandrasekhara Venkata Raman fizikusról nevezték el, aki ezen munkásságáért 1930-ban Nobel-díjat kapott.
Mivel a kutatók úgy gondolták, hogy az egyes sejtek rezgésszámában különbség lehet a ME/CFS-ben szenvedő és az egészséges emberek között, a csapat 61 ME/CFS-beteg és 16 egészséges személy vérmintáját hasonlította össze. Egyértelmű különbséget találtak a kapott spektrumok között, és az eredmények interpretálhatóságának megkönnyítése érdekében egy mesterséges intelligencia (AI) alapú algoritmust is kifejlesztettek. Ezt követően immár 98 beteg 2000 mintáján tesztelték újra a rendszert, ahol a teszt 91%-os pontosságot mutatott. A kutatócsoport a közeljövőben azt tervezi, hogy még nagyobb minták tesztelésével validálja a rendszert, de az eddigi eredmények alapján már csaknem biztosak abban, hogy sikerült megtalálni a ME/CFS hatékony kimutatásához szükséges diagnosztikai vértesztet.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Blood test for chronic fatigue syndrome found to be 91% accurate
Irodalmi hivatkozás:
Jiabao Xu et al, Developing a Blood Cell‐Based Diagnostic Test for Myalgic Encephalomyelitis/Chronic Fatigue Syndrome Using Peripheral Blood Mononuclear Cells, Advanced Science (2023). DOI: 10.1002/advs.202302146
