Új tirozinkináz-gátló előrehaladott petefészekrákban

Brit, új-zélandi és kanadai kutatók a National Cancer Research Institute (NCRI) IX. nemzetközi rákkutatási konferenciáján (november 3–6., Liverpool) mutatták be az előrehaladott stádiumú, de platinavegyületekre érzékeny petefészekrák terápiájának egyik lehetséges új gyógyszerével, a cediranib nevű tirozinkináz-gátlóval kapcsolatos újabb vizsgálati eredményeket. A nemzetközi, véletlen besorolásos, kettős vak, III. fázisú ICON6 vizsgálatban a petefészekrák első relapszusát tapasztaló betegek körében tanulmányozták a platina alapú kemoterápia kiegészítőjeként alkalmazott cediranib hatékonyságát és biztonságosságát.

Az Egyesült Királyságban, Kanadában, Ausztráliában és Spanyolországban összesen 63 vizsgálóközpontban zajló tanulmány keretében 456 beteg részesült 6 ciklusban platina alapú kemoterápiában úgy, hogy azt 2:3:3 arányú véletlen besorolás alapján placebóval (kontrollcsoport) vagy napi 20 mg cediranibbal egészítették ki a kemoterápia időtartama alatt. A perorális cediranibbal kezelt két csoport egyikénél a kemoterápia lezárulását 18 hónapos placebokezelés követte, míg a másik csoportban fenntartó cediranib-terápiát alkalmaztak ez idő alatt. Elsődleges végpontként a progressziómentes túlélést, másodlagos végpontokként a teljes túlélést, a kezelés toxicitását és a betegek életminőségét vizsgálták. A résztvevők medián életkora 62 év, általános állapota kielégítő (ECOG-pontszám: 0–1) volt. A kezdeti jellemzők tekintetében a három kezelési csoport kiegyensúlyozottnak bizonyult. A betegek közel 70 százalékánál több mint 1 év telt el a korábbi kezelés és a recidíva észlelése között.

A kétéves kezelés lezárulásakor megállapították, hogy a kemoterápiával párhuzamosan, majd azt követően fenntartó kezelésként alkalmazott cediranib a kontrollcsoporthoz képest 3,2 hónappal meghosszabbítja a progressziómentes túlélést (9,4-ről 12,6 hónapra), míg a teljes túlélés 2,7 hónappal nő (17,6 hónapról 20,3-re). Ha a cediranib-kezelés csak a platina alapú kemoterápia idejére korlátozódik, a progressziómentes túlélés 2,0 hónappal hosszabbodik meg (9,4-ről 11,4 hónapra). A kiegészítő + fenntartó cediranib-kezelés ágán szignifikánsan gyakoribb nemkívánatos hatások között a hipertóniát, a hasmenést, a hipotireózist, a rekedtséget, a vérzést, a proteinuriát és a fáradtságot kell megemlíteni.

Jonathan Ledermann professzor, a vizsgálat egyik vezetője jelentős előrelépésként értékeli eredményeiket. Mint mondja, a túlélés meghosszabbodása kismértékűnek tűnhet ugyan, a betegek szemszögéből azonban mindennemű nyereségnek komoly jelentősége van. Ezzel Matt Seymour professzor, az NCRI klinikai kutatási igazgatója is egyetért, hangsúlyozva, hogy a jövőben lehetőség nyílhat annak pontosabb felderítésére, mely betegcsoportokban nyilvánul meg legnagyobb mértékben a cediranib-kezelés kedvező hatása. Hozzáteszi, hogy a különböző kutatási programokban elért apró sikerek egymással összeadódva számottevően megváltoztathatják a betegek életét.

A petefészekrák a nyolcadik leggyakoribb rosszindulatú daganattípus. Évente mintegy negyedmillió nőnél diagnosztizálják a betegséget, és közel 140 000 nő halálát okozza világszerte. Bár a diagnosztikai és a terápiás előrelépéseknek köszönhetően a betegek túlélési esélye csaknem megduplázódott az elmúlt három évtized folyamán, a statisztikák szerint az ötéves túlélési arány ma is mindössze 43 százalék. Magyarországon a Nemzeti Rákregiszter adatai szerint a hetedik helyen áll a daganatos betegségek miatti halálozási sorrendben.