Magas nő, nagy rákkockázat
Egy friss kutatás szerint összefüggés van a posztmenopauzális nők testmagassága és rákkockázata között. A magas nőknél többek között gyakrabban fordul elő az emlő-, vastagbél-, vese- és petefészekrák is.
A Cancer Epidemiology, Biomarkers & Prevention című lapban nyilvánosságra hozott kutatás szerint az alábbi szervek tumorai fordulnak elő nagyobb arányban a magas nők körében a menopauzát követően: emlő, vastagbél, méhtest, vese, petefészek, végbél, pajzsmirigy, valamint a myeloma multiplex és a melanoma malignum.
A fenti összefüggés az esetleges befolyásoló tényezők figyelembe vételét követően is érvényes maradt, mint amilyen például az életkor, testsúly, iskolázottság, dohányzási és alkoholfogyasztási szokások, valamint hormonterápia. A kutatók azt találták, hogy a rákkockázat esetében a testmagasság szorosabb korrelációban áll a rákkockázattal, mint az elhízás jellemzésére gyakrabban alkalmazott paraméter, a testtömegindex (BMI).
A mostani vizsgálatban 144701 posztmenopauzális nő adatait dolgozták fel az 50 és 79 év közötti korosztályból az 1993 és 1998 között lefolytatott Women’s Health Initiative résztvevői közül. Tizenkét évnyi követés során 20928 esetben azonosítottak rosszindulatú daganatot e csoporton belül.
Az eredmények azt jelzik, hogy a testmagasság minden 10 centiméternyi növekedése átlagosan 13 százalékkal emeli a rosszindulatú daganatok előfordulásának esélyét. Ezen belül az emlő, petefészek, endometrium és vastagbél esetében a kockázatnövekedés 13−17 százalék, a vese, végbél, pajzsmirigy és vérképző rendszer esetében 23−29 százalék. Összesen 19 tumortípusra vonatkozó adatokat elemeztek, melyek közül egyik sem mutatott negatív összefüggést a rákkockázattal.
„Bennünket is meglepett azon lokalizációk nagy száma, mely esetében pozitív korreláció mutatkozott a rákkockázattal – mondta el Geoffrey Kabat epidemiológus, a New Yorki Albert Einstein College of Medicine, Yeshiva University munkatársa. – A most elemzett adatok alapján több tumor előfordulása függ össze a testmagassággal, mint a testtömegindexszel. Végül is, a rosszindulatú daganat is valami olyasmi, ami növekszik, ezért logikus feltételezésnek tűnik, hogy a testmagasságot befolyásoló hormonok és más növekedési faktorok hatással vannak a rákkockázatra is.”
Korábban más kutatások is foglalkoztak azzal, hogy az egyedi demográfiai jegyek összefüggésben állnak-e a rákkockázattal. Egy nemrégiben lefolytatott vizsgálat például összefüggést talált és a testmagasság és a BMI, illetve a petefészekrák előfordulásának esélye között. A mostani tanulmány szerzőinek érdekes megállapítása, hogy az iparilag fejlett országokban tízévente 1 centiméterrel növekszik az átlagos testmagasság, ami potenciálisan fokozhatja a rákkockázatot is ezekben az országokban.
Dr. Geoffrey Kabat hangsúlyozza, hogy a testmagasság – például az étrendtől vagy az életmódtól eltérően – nem olyan kockázati tényező, melyre befolyásunk lenne: „Bár nem módosítható rizikófaktorról van szó, a testmagasság és a rákos lokalizációk közötti összefüggés az élet korai szakaszában érvényesülő expozíciót jelez, talán a táplálkozással összefüggésben.”
Fontos azonban kiemelni, hogy a rosszindulatú daganatok etiológiája összetett, amiért nem lehet egyetlen tényezőt felelőssé tenni.
