Új vírusok régi vérmintákból
Amerikai kutatók régi vérmintákban egy eddig ismeretlen vírus génjeit fedezték fel. A vérátömlesztéssel terjedő kórokozó azonban eddig még nem okozott semmilyen megbetegedést, számolnak be eredményeikről az mBio-ban.
A DNS-szekvenáló készülékek rohamos fejlődése kedvez a „vírusvadászoknak”, szinte évente fedeznek fel az emberi testben DNS-eket vagy RNS-eket, amelyek vírusokra jellemző szekvenciákat tartalmaznak. Sőt, néhány éve még egy teljesen új víruscsaládot, az Anelloviridae családot is sikerült leírniuk. Néhány virológus azt állítja, ezek a leggyakoribb humán vírusok, orvosi szempontból azonban jelentéktelenek, mivel betegséget nem okoznak.
Az Amit Kapoor (Columbia University, New York) és kollégái által most felfedezett új vírusok igazi különlegességek, mivel nem az anelloviridák családjába tartoznak. A hepegivírus-1 (HHpgV-1) azzal a hepatitis C vírussal rokon, ami világszerte 200 millió embert fertőzött meg, és a májcirrózis, valamint a májrák kialakulásában jelentős szerepet játszik. Továbbá rokonságban van a humán pegivírussal (HPgV) is, amit korábban hepatitis G-nek is neveztek, mivel tévesen egy betegséggel kötötték össze. Ma a HPgV-t már ártalmatlannak tartják.
Az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint ez arra a HHpgV-1 vírusra is igaz, amit a kutatók az 1974-es és 1980-as évekből származó vérmintákban találtak. A vizsgált minták olyan betegektől származtak, akik részt vettek egy transzfúzióval átvihető vírusokkal foglalkozó tanulmányban, melyben a nem-A, nem-B hepatitis okát keresték. Végül a hepatitis C vírus létezését 1989-ben sikerült bizonyítani. Akkoriban a betegektől a tervezett transzfúzió előtt és után is vettek vért. Az ezekben található vírusállomány összehasonlításával sikerült most az új vírust azonosítani a 46 betegből kettőnél. Egész pontosan csak a vírus génjeit fedezték fel a vérmintákban, nem a vírusrészecskéket.
Következő lépésként egy hemofíliával kapcsolatos tanulmány résztvevőit vizsgálták meg, akik különböző vérkészítményekből rendszeresen kaptak véralvadási faktorokat. A 106 betegből ketten fertőződtek meg az új vírussal. Mivel a résztvevőktől rövid időközönként vettek vérmintákat, melyeket aztán archiváltak, Kapoor megfigyelhette a fertőzés folyamatát. A vírusok 201, illetve 1981 nap után mindkét páciensnél eltűntek.
A kutatók abból indulnak ki, hogy az új vírusnak nincs klinikai jelentősége, azonban a négy betegnél feltárt bizonyítékok nem ezt sugallják. Ezért a továbbiakban egy szerológiailag bizonyítható teszt kifejlesztését tűzték ki célul, ami nagyobb betegcsoportok vizsgálatát tenné lehetővé. Ennek kidolgozása viszont nem lesz egyszerű, mivel sem a vírus struktúrája, sem az antigénjei nem ismertek.
Egy vérrel terjedő új vírus felfedezése nagy jelentőséggel bírna a transzfúziós orvoslás számára. Elterjedésének kockázata azonban alacsony, mivel a vérkészítményeket szűrés után egy vírusinaktiváló folyamatnak vetik alá, ami megakadályozza a még ismeretlen kórokozók transzfúzióval való átvitelét.
Forrás: aerzteblatt.de
