Vankomicin 3.0
A Proceedings of the National Academy of Science-ben közzétett beszámoló szerint amerikai kutatóknak a molekulastruktúra módosításával sikerült fokozni a vankomicin hatékonyságát.
A glikopeptid antibiotikumok a mureinhez kapcsolódva akadályozzák meg a gram-pozitív baktériumok sejtfalszintézisét. Ezen antibiotikumcsoport első képviselője 1958-ban a vankomicin volt, de mivel vese- és belsőfül károsodást okozhat, hosszú ideje már alig használták. Ez a helyzet csak a meticilin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) elterjedésével változott meg, ami ellen az egyetlen megmaradt opciót a vankomicin jelentette.
Mivel a vankomicin szájon át nem szívódik fel, alkalmas súlyos bélfertőzések pl. a Clostridium difficle fertőzés kezelésére is. Az e területen, valamint az állattenyésztésben történő hosszantartó használata miatt vankomicin-rezisztens Enterococcus (VRE) törzsek alakultak ki, ami a szintén vankomicin-rezisztens Staphylococcus-szal (VRSA) együtt megkérdőjelezheti az antibiotikumok hasznát.
Az antibiotikum relatív nagy molekulája számos kiindulási pontot kínál azokra a módosításokra, amelyekkel a vankomicin hatékonyságát ismét helyre lehet állítani. Dale Boger (Scripps Research Institute, San Diego) kutatócsoportja által elvégzett első módosítás egy további kvaterner ammónium kapcsolása a peptid C-terminális végére. Ennek eredménye a bakteriológiai vizsgálatok szerint a hatás 200-szorosára növekedése, amit Boger egy járulékos hatásmechanizmusra vezet vissza.
A „vankomicin 2.0” nem csak a sejtfalszintézist blokkolja, hanem fokozza a sejtfal permeabilitását is. Ezt követően a kutatók ismét módosították a molekulát, mégpedig úgy, hogy a glikopeptid egy cukorrészére 4-kór-bifenil-metil-csoportot kapcsoltak. A tudósok feltételezése szerint az új „vankomicin 3.0” molekulának ezerszer erősebben kell hatnia, mint az eredeti molekulának. A szerzők szerint az új antibiotikumnak három támadási pontja is lenne, ami megnehezítené a rezisztencia kialakulását, mert ez különböző gének egyidejű mutációját követelné meg. Laboratóriumi körülmények között ilyen rezisztencia eddig még nem lépett fel, de azt persze nem lehet előre látni, hogy ez a klinikai felhasználás során sem alakulna ki.
A vankomicin alapvázának módosítása jelenleg 30 lépést követel meg, ami megnehezíti a termelést, a költségeket pedig magasba emeli. Ráadásul a glikopeptid antibiotikumok általában erősen toxikusak a humán sejtekre. Egyik képviselőjük, a bleomicin ezért csak mint citosztatikum használatos a rákterápiákban. Így következő lépésként az új hatóanyag kompatibilitását kell megvizsgálni. Ezeket figyelembe véve elmondható, hogy a „vankomicin 3.0” „szuper-antibiotikum”-ként történő gyors bevezetése egyelőre nem várható.
Forrás: aerzteblatt.de
