Vaspótlás és Salmonella-fertőzés
A Frontiers in Cellular Infection and Microbiology-ban arról számolnak be, hogy vastúlterhelés -akár túlzott bevitelből, akár genetikai hátterű túlzott vastárolásból ered- elősegíti a Salmonella növekedését és szaporodását.
A haemochromatosisra jellemző fokozott vaslerakódás leggyakrabban genetikai hátterű betegség, mely serdülő- és felnőttkorban manifesztálódik. A vaslerakódás sok szempontból is egészségi problémát okozhat, hiszen a szervezetnek nincs természetes mechanizmusa a vas kiürítésére, így a túlzott mennyiség károsítja a szerveket és szöveteket. Ezen túlmenően a szervezetbe bejutó fertőző baktériumok, például az ételfertőzéseket okozó Salmonella a megfertőzött szervezet sejtjeiben lévő vasat "fogyasztják", használják fel a gyorsabb terjedés érdekében.
Bár a haemochromatosis gyakran genetikai hátterű rendellenesség, számos esetben valamilyen hematológiai alapbetegség miatt alkalmazott ismételt transzfúziók miatt alakul ki. De az is előfordulhat, hogy a fokozott vaslerakódás oka az elfogyasztott táplálék túlságosan nagy vastartalma (a tonhal vagy a vörös húsok különösen gazdagok vasban). Az ilyen ételeket nagy mennyiségben fogyasztó személyeknél fennáll az étrendi eredetű haemochromatosis veszélye.
A most nyilvánosságra hozott vizsgálatban két különböző egértörzset fertőztek meg Salmonellával: az egyik egértörzs szervezetében a vas normális mennyiségben volt jelen, míg a másik egértörzs vasszintje kórosan magas volt (ami nagy vonalakban megfelel a genetikai eredetű humán haemochromatosisnak). Mindkét egértörzs további vasat kapott orálisan azért, hogy az étrendi vastúlterheléshez hasonló állapotot hozzanak létre. A normális egerek esetében – melyeknél a vastúlterhelés fő forrása a táplálék volt, genetikai háttér ugyanakkor nem volt kimutatható − különösen nagy volt a Salmonella-fertőzés gyors terjedésének a kockázata. A vaslerakódásra genetikailag hajlamos egerek ugyanakkor jobban ellen tudtak állni a Salmonella-infekciónak.
A fenti megfigyelés ellentmond a józan logikának, mivel a genetikai hátterű haemochromatosisban szenvedő egerek szervezete összességében több vasat tartalmaz, mint azoké az egereké, akiknek vasraktárai kizárólag étrendi bevitelből származik. Az ok a genetikai és étrendi haemochromatosis alapvető különbségeiben keresendő. A genetikai haemochromatosis lényegében a makrofágokban lévő vas hiánya, azoké a makrofágoké, melyekbe bejut és szaporodik a Salmonella. A genetikai hátterű formában a vas a szervezet más struktúráiban halmozódik fel nagy mennyiségben. A makrofágokban fennálló vashiány mintegy fékként szolgál a Salmonella bejutásával szemben. Étrendi eredetű vastúlterhelés eseteiben viszont nagy mennyiségű vas raktározódik a makrofágokban, és pontosan ez az, ami kedvez a Salmonella szervezetbe jutásának.
A fenti megállapítások jelentősége túlmutat annak ismeretén, hogy a Salmonella miként növekszik és szaporodik. A vashiányos anaemia gyakori kórállapot – a haemochromatosisnak éppen az ellenkezője. Gyakran képezi a kezelés részét vastartalmú infúziók adása, mely a Salmonella- és más hasonló fertőzések gyakoribb előfordulásához vezethet. „Az anaemia kezelésére meggondolatlanul, a laboratóriumi leletek pontos nyomonkövetése nélkül alkalmazott vaspótlás gyengítheti a szervezet védekező képességét bizonyos baktériumok, köztük a Salmonella ellen. Az orvosoknak ezzel tisztában kell lenniük az anaemiának és a vashiány más formáinak kezelése során” – figyelmeztet dr. Manfred Nairz, a vizsgálat vezetője.
