A cukorkereső MR-vizsgálat kimutathatja a korai rákokat

A korábbi vizsgálatok azt jelezték, hogy a finomhangolású mágnesrezonancia- (MR) vizsgálat kimutathatja a cukrot, melynek alapja a környező vízmolekulákkal való interakció detektálása. Bár a glükóz kimutatásának ezen módszerét már korábban is alkalmazták, a kutatóknak injektálható „festék”anyagokra volt szükségük a cukortartalmukat elveszített sejteken kívüli proteinek láthatóvá tételére.

A Nature Communication című lapban most nyilvánosságra hozott új vizsgálatban a Johns Hopkins teamje cukrokhoz kapcsolódó, illetve nem kapcsolódó, mucinoknak nevezett proteineket hasonlították össze a szignálfolyamatokban mutatkozó esetleges eltérések kimutatására. Ezt követően ugyanezt a szignált keresték négyfajta, laboratóriumban tenyésztett ráksejtben. A daganatsejtek esetében lényegesen alacsonyabbnak találták a mucinhoz kapcsolódó cukrok szintjét, mint a normális sejtekben.

„Amikor egy sejt rosszindulatúan elfajul, a külső membránjain lévő fehérjék némelyike elveszíti cukormolekuláit, ezáltal veszít lágyságából, aminek talán az az oka, hogy a fehérjemolekulák jobban összetömörülnek egymással – magyarázza dr. Jeff Bulte radiológus professzor. – Ha úgy hangoljuk az MR-vizsgálatot, hogy az alkalmas legyen adott fehérjéhez kapcsolódó cukormolekulák kimutatására, akkor láthatóvá tehetjük a daganatos és az ép sejtek közötti különbségeket.”

„A már a szervezeten belül lévő molekula azonosításának előnye, hogy potenciálisan ábrázolhatjuk a teljes tumort – egészíti ki a fentieket dr. Xiaolei Song, a közlemény első szerzője. – Ez sok esetben nem lehetséges az injektálható festékek segítségével, mivel ezek csak a daganat egyes részeit érik el. Ehhez járul még, hogy ezek az MR-„festék”anyagok meglehetősen drágák.”

A fent leírt technikát eddig csak laboratóriumi körülmények között tenyésztett sejteken, valamint kísérleti egereken alkalmazták. További kutatások szükségesek annak tisztázására, hogy a technika a humán daganatok diagnosztikájában is használható lehet-e. A következő lépés az lesz, hogy a kutatók élő egerekben is megkísérlik elkülöníteni a daganatos sejteket az egészséges sejtektől. Amennyiben ezek a próbálkozások sikerrel járnak, akkor a szerzők reményei szerint a technika alkalmazható lehet a korai stádiumú rosszindulatú daganatok kimutatására, illetve a kemoterápiára adott válasz nyomon követésére. A módszer jó szolgálatot tehet annak megerősítésére is, hogy a biopsziás mintavétel valóban a tumor legmalignusabb részéből történt – ezzel a biopsziák egy része feleslegessé válhat.