A D-vitamin és a diabéteszkockázat
Az inzulintermelő sejtekben lévő D-vitamin receptorok hatásosak lehetnek a cukorbetegség prevenciójában – állítja egy most megjelent vizsgálat, melyet a Diabetes & Metabolism című lapban hoztak nyilvánosságra.
A szerzők egérkísérletekben megfigyelték, hogy a D-vitaminnal, litokólsav- (LCS, tithocholic acid) propionáttal és más D-vitamin-receptor agonistákkal végzett kezelés megállította az egérből származó béta-sejtek dedifferenciálódását, ezt a folyamatot pedig összefüggésbe hozzák a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) kialakulásával.
A T2DM klasszikus kockázati tényezői között tartják számon egyebek mellett a túlsúlyt, az elhízást, a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet, ugyanakkor a korábbi kutatások azt is felvetették, hogy az alacsony D-vitamin-szint is szerepet játszhat a betegség kialakulásában. A most megjelent közlemény szerzői hangsúlyozzák, hogy egyelőre nem tisztázott, hogy az alacsony D-vitamin-szint milyen mechanizmus révén vezethet T2DM létrejöttéhez. Az új vizsgálat válaszokat adhat ezekre a kérdésekre, ezzel új utakat nyitva a T2DM prevenciójának és terápiájának.
Egerek inzulintermelő béta-sejtjein végzett vizsgálatuk azt mutatta, hogy glükózban gazdag környezetben a béta-sejtekben csökken a D-vitamin-receptorok expressziója. Ez dedifferenciálódáshoz vezet, melynek során a béta-sejtek elvesztik speciális inzulintermelő képességüket. A kutatók ezután D-vitaminnal, valamint annak analógjaival és derivátumaival (pl. LCA-val) kezelték a béta-sejteket. Azt találták, hogy az összes alkalmazott vegyület fokozta a D-vitamin-receptorok expresszióját a béta-sejtekben. Ennek következtében pedig fokozódott azon gének expressziója, melyek az inzulintermelést kódolják, illetve védik a sejteket a dedifferenciálódástól. A LCA hatása bizonyult a legerősebbnek, ami a szerzők szerint azt jelzi, hogy e molekula alkalmas lehet az inzulintermelő béta-sejtek működésének védelmére, illetve a T2DM megelőzésére és kezelésére.
„Úgy tűnik, sikerült egy olyan vegyületet találnunk, mely megakadályozhatja vagy legalábbis késleltetheti a prediabétesz és a korai diabétesz progresszióját – magyarázza dr. Abraham Neelankal John, a Harry Perkins Institute of Medical Research kutatója. − Természetesen további kutatásokra van szükség, ám amennyiben a mostani megfigyeléseket klinikai vizsgálatokban is sikerül alátámasztani, úgy egészen biztosan hatásos szerhez juthatunk olyan esetekben, amikor nagy a T2DM kialakulásának kockázata vagy már korai diabétesz áll fenn. Végső célunk a T2DM-betegek egészségi állapotának helyreállítása.”
