A dehidráció mértékének egyszerű megítélése gyermekeknél

A bármilyen etiológiájú hasmenésből (pl. vírusfertőzés, kolera) származó folyadékvesztés az összes gyermekkori haláleset 10 százalékáért felelős világszerte. Bár általános problémáról beszélünk, nincsenek klinikai irányelvek arra, hogy a véletlenszerűnél nagyobb biztonsággal megítélhessük a dehidráció súlyosságát. Egy vizsgálat kapcsán arról számoltak be, hogy statisztikai módszerekkel két egyszerű diagnosztikai eszközt fejlesztettek ki, mely nagy szenzitivitást és specificitást mutatott 0 és 5 év közötti bangladesi gyermekek 771 fős csoportjában.

Abban a városban, ahol minden tavasszal gyermekek ezreinél alakul ki súlyos dehidráció hasmenés (kolera) következtében, a DHAKA rövidítéssel jelölt rendszer („Dehydration: Assessing Kids Accurately”) rövidítéssel jelölt egyszerű pontrendszer alapján döntési algoritmust állít fel, melyet a klinikus késedelem nélkül követhet a kórházba érkező gyermekek kezelése során.

A dehidráció mértékének meghatározása alapvető jelentőséggel bír a fejlődő országok anyagi nehézségekkel birkózó egészségügyi intézményeiben. Egy súlyos eset nem kellő mértékű kezelése mindenképpen többletköltséget jelent, csakúgy, mint egy enyhébb eset túlkezelése. Az intézményeknek az intravénás folyadékpótlásra szolgáló készítményeket a legsúlyosabb állapotban lévő gyermekek részére kell tartalékolniuk. Enyhébb folyadékvesztés eseteiben elegendő az orális rehidráció.

A Global Health: Science and Practice című lapban megjelent vizsgálat vezetője, dr. Levine jelent meg. − A diagnózisnak nemcsak az adott gyermek szempontjából van jelentősége, hanem közgazdasági szempontból is.”

Korábbi vizsgálataiban Levine és más kutatók a jelenlegi diagnosztikai rendszer teljesítőképességét értékelték, beleértve a legjelentősebbet is, melyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fejlesztett ki. Levine 178 ruandai gyermek esetét elemezte. Ő és mások is azt találták, hogy a jelenlegi rendszerek statisztikai szempontból nem teljesítenek jobban a véletlenszerűnél.

Levine valami jobb teljesítményű rendszer kifejlesztésére törekedett. Ez a misszió vitte őt 2014 tavaszán a Bangladesben működő nemzetközi központhoz, mely a hasmenéses betegségek kutatásával foglalkozik (International Centre for Diarrhoeal Disease Research). A központban olyan sok eset megfordul, hogy Levine és munkatársai rengeteg adatot összegyűjteni arról, melyek azok a tünetek, amelyekkel a gyermekek először a központba kerülnek, majd ezek alapján végül meghatározták a dehidráció mértékét (vagyis azt a folyadékmennyiséget, mely az állapot teljes rendezéséhez szükséges).

Vizsgálatukban Levin és kollégái 10-féle tünetet elemeztek annak meghatározására, melyik jelzi előre legpontosabban a valódi dehidráció súlyosságát. Az analízis azt jelezte, hogy mindössze néhány tünet (a bőr állapota, a légzés és a sírás közbeni könnyezés) elegendő ahhoz, hogy nagy szenzitivitás mellett nagy specificitás legyen elérhető a pontos diagnózis érdekében.

A DHAKA algoritmus kétlépcsős folyamat, először a gyermek általános állapotát kell rögzíteni, figyelemmel arra, hogy a bőr ráncos-e, illetve a szem beesett-e.A DHAKA dehidrációs pontszám meghatározásához elegendő a gyermek általános megjelenése; mérni kell azt az időt, ami ahhoz szükséges, hogy a megráncolt bőr visszanyerje eredeti alakját; meg kell figyelni, hogy a légzés nem szokatlanul mély-e; illetve hogy sírás közben hiányzik vagy csökkent mennyiségű-e a könnytermelés (a súlyosan dehidrált gyermek szervezetében nem marad elegendő folyadék a könnytermeléshez).

A  fenti tünetek meglehetősen jól jelzik előre a dehidráció mértékét. A pontosság általános mérése során (az AUC érték alapján, ami 0 és 1 között lehet) 0,8-es pontszámot kaptak, súlyos dehidráció eseteiben pedig 0,76-ot. A pontrendszer szenzitivitása százalékos értékben kifejezve 83 százaléknak, a specificitás 57 százaléknak adódott súlyos dehidrációban.

A diagnosztikai eszközt ez év tavaszán validálták a klinikai gyakorlatban, de az eredményeket még nem hozták nyilvánosságra.

„Reményeink szerint a cél, hogy a DHAKA pontszámot és DHAKA algoritmust egy újabb gyermekpopulációban is validáljuk – mondja dr. Levine. − Amint ezt megtörténik, azt mondhatjuk, hogy az eszközt standard kezelésként kell alkalmazni a klinikai gyakorlatban.”