A hyperemesis kezelése nem okoz halvaszülést

A dániai Statens Serum Institut szakemberei 1 millió 222 ezer 503 dániai terhesség adatait elemezték az 1997 és 2011 közötti időszakból. A metoclopamid-expozíciónak kitett (n = 28486) és ki nem tett nők (n = 113698) az életkor, a szülés naptári éve és a hajlamossági pontszám szempontjából hasonló csoportokat alkottak.

Abban a csoportban, ahol az anya az első trimeszterben részesült metoclopramid-kezelésben, 721 gyermek jött világra fejlődési rendellenességgel (25,3 eset/1000 szülés; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval], 23,5−27,1), míg a gyógyszert nem szedő csoportból 3024 asszony szült veleszületett defektust mutató újszülöttet (26,6 eset/1000 szülés; 95% CI, 25,7−27,5). Nem igazolódott szignifikáns különbség a metoclopramid-használat és összességében a malformációk előfordulása között (prevalenciára vonatkozó esélyhányados 0,93 [95% CI, 0,86−1,02]); a 95%-os megbízhatósági tartomány felső határa a 20 kategória közül 17-ben nem érte el a 2,0-t.

Nem találtak korrelációt a metoclopramid és a spontán vetélés között sem: a metoclopramiddal kezelt 37946 asszony közül 757-nél (20,0 [95% CI, 18,5−21,4]), a nem exponált 151661 nő közül 9414-nél (62,1 [95% CI, 60,9−63,3]) fordult elő spontán vetélés. A metoclopramid nem fokozta a halvaszülés kockázatát sem: 40306, metoclopramiddal kezelt nő közül 1000 szülésre számítva 142 esetben (3,5 [95% CI, 2,9−4,1]), a 161098 fős nem exponált csoportban 1000 szülésre számítva 634 esetben (3,9 [95% CI, 3,6−4,2]) végződött a terhesség halvaszüléssel.

A szerzők következtetése szerint a metoclopramid nem fokozza a spontán abortusz, a halvaszülés és a kongenitális malformációk kockázatát. Azt remélik, hogy vizsgálatuk adatai segítséget nyújthatnak az orvosnak ahhoz, hogy kellő ismeretek birtokában dönthessen a metoclopramid terhesség alatti alkalmazásáról.