A kövérség fokozza a rák kockázatát

Mivel az utóbbi években szerte a világban rapidan emelkedik a kövér emberek száma, egyre sürgetőbbé vált annak megértése, hogy az adipozitás milyen következményekkel jár egészségünkre nézve. Több kiváló tanulmányból ismerjük, hogy a BMI mértéke és a rosszindulatú daganatok kockázata összefügg: egy norvég kohorsz vizsgálatban pl. a BMI és a pajzsmirigyrák, illetve petefészekrák összefüggéseit írták le, az Egyesült Királyságban végzett Million Women Study pedig 10 különféle daganatnál látott összefüggést. egy igen jelentős, 221 adatbázist felölelő meta-analízisben pedig erős összefüggést mutattak ki a BMI és a nyelőcsőrák, a vastagbélrák, a pajzsmirigyrák, a veserák, az endometrium carcinoma, és az epehólyagrák között, de egyéb daganatok esetén is észlelhető volt összefüggés, igaz gyengébb mértékben (Renehan). A magasabb BMI viszont fordított arányban volt a tüdőrák előfordulási gyakoriságával (tehát soványakon gyakoribb, kövéreken ritkább a tüdőrák, ami persze sok egyéb tényezőtől is függ).

Az eddigi legtöbb adatot feldolgozó tanulmány most jelent meg ebben a témában (Bhaskaran). Dr. Krishnan Bhaskaran (National Institute for Health Research, London School of Hygiene & Tropical Medicine, UK) és munkatársai ezzel a nagy vizsgálattal meg akartak bizonyosodni arról, hogy milyen mértékű ez az összefüggés, miképpen változik az egyes daganatok kockázata, és a testtömegnek népességi szinten valójában mekkora a szerepe. Úgy találták, hogy a BMI az általuk vizsgált legtöbb daganattal összefüggésbe hozható, és „a 10 leggyakoribb rák esetén a magasabb BMI igen nyilvánvaló összefüggést mutat a magasabb kockázattal”. A különféle daganatokban a BMI hatása eltérő. Leginkább a méhtestrákokat befolyásolja: az összes lehetséges tényezővel való igazítás után azt állapították meg, hogy a BMI minden 5 kg/m²-es (15,5 kg) emelkedése 62%-al emeli a méhtestrák kockázatát (hazard ratio [HR], 1,62). A kutatók becslése szerint ez évente 3 000-nél több méhtestrákos beteget jelent az Egyesült Királyságban.

Az általános orvosoktól származó kórtörténeteket a Clinical Practice Research Datalink-ből vették összesen 5,24 millió (!) személyről. Az elemzésbe vontak 16 évnél idősebbek, és az adatfelvétel idején természetesen daganatmentesek voltak. A BMI-t az adatfelvételkor mért testmagasságból és testtömegből számították. Az első BMI mérés után a résztvevő személyeket legkevesebb 7,5 évig követték: átlagos BMI-jük 25,5 kg/m² volt. A követési periódus során 166 955 betegnél a megfigyelt (az Egyesült Királyságban leggyakoribb) 22 daganat közül legalább 1 megjelent. A vizsgált 22 daganat közül 17-nél a BMI és a daganatos kockázat között összefüggés volt kimutatható. Legerőteljesebb volt a BMI-vel való összefüggés az uterus, az epehólyag -, a vese- és a máj daganatai között, és csak gyenge összefüggést lehetett kimutatni a BMI valamint a vastagbél-, a méhnyak-, a pajzsmirigy-, a petefészek- és a posztmenopauzális emlőrák között. Érdekes módon a magasabb BMI csökkentette a premenopauzális emlőrák, valamint a prosztatarák keletkezésének kockázatát. Dr. Bhaskaran megjegyezte, hogy „a magasabb BMI valóban nem sokkal emelte a leggyakoribb vastagbél- és posztmenopauzális emlőrákok kockázatát, de mivel ezek a daganatok a leggyakoribbak, a hatás igen jelentős (a méhtestrákhoz hasonló). „A kardiovaszkuláris betegségek és a diabetes miatt állandóan harcolnunk kell az elhízással, de most már egyértelmű, hogy az obesitas fontos kérdés a rákban is”- jelentette ki dr. Bhaskaran. Mivel a kóros elhízásnak sok oka van, a szükséges megoldás is multifaktoriális, de a legegyszerűbbek könnyen megvalósíthatók: pl. tartózkodjunk a káros, kalóriadús, de „üres” táplálékoktól (junk food), és több fizikai aktivitást iktassunk mindennapjainkba.

Dr. Peter Campbell (az Americal Cancer Society epidemiológiai kutatási programjának munkatársa) megjegyezte, hogy a tanulmány nagyjából visszaigazolja eddigi ismereteinket. „Az általános üzenet az, hogy az obesitas a rák bizonyított és elkerülhető oka” – mondta. „Úgy néz ki, hogy az USA-ban az obesitas mostanában tetőzött, legalábbis nem romlott az utóbbi 10 évben, tehát van miben reménykednünk”.         

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News

2. Lancet

3. Lancet