A majmok segítenek megmagyarázni, hogy miért kövérebbek a szegények

A kérdésre az egyik lehetséges válasz az, hogy a szegények azért kövérebbek, mert olyan kövérségre hajlamosító környezetben élnek, ahol a hízlaló ételek olcsóbbak és könnyebben elérhetők. Egy másik elképzelhető magyarázat szerint a szegények több stressznek vannak kitéve, mint a gazdagok, s a stressz vezet a túlevéshez. Ez a „nyugtató ételek” fogalmával áll kapcsolatban, amelyet már mindenki megtapasztalt. Moore szisztematikus áttekintése kimutatta, hogy a szegényebb embereknek nemcsak a testtömege nagyobb, hanem több stresszt élnek át és egészségtelenebbül étkeznek. Ez különösen igaz a nőkre nézve.

Az áttekintéssel azonban metodológiai problémák vannak. Tizennégy vizsgálatot elemeztek, azonban ezek közül 13 keresztmetszeti volt, ami megnehezíti azt, hogy következtetéseket vonjunk le az oksági kapcsolatra vonatkozóan. Az étrend felmérése csak kvalitatív volt és pontatlan, és az egyes vizsgálatokban más-más módon definiálták a szociális helyzetet – jövedelem, képzettség, foglalkozás vagy más alapján.

A majmokkal végzett vizsgálatokban elkerülhetők ezek a metodológiai problémák. És vannak más előnyök is – mondta Moore: a majmok genetikai kódja 93%-ban megegyezik az emberével; komplex módon viselkednek, akárcsak az emberek és idegrendszerük anatómiailag és élettanilag hasonló az emberéhez (ami a rágcsálókra nem áll). A majmok hatalmas előnye az emberekkel szemben, hogy nem dohányoznak, nem isznak alkoholt és nem használnak technológiákat – ezek ugyanis mind zavaró tényezők akkor, amikor a hierarchiában elfoglalt hely és a testtömeg kapcsolatát akarjuk vizsgálni.

Moore ezért Rhesus majmokon végzett vizsgálatokat, amelyek körében szigorú hierarchia érvényesül. Ebben minden majomnak megvan a maga helye, amelyet a kutatók könnyen megállapíthatnak. A hierarchiában alacsonyabban álló majmok utat engednek a magasabban állóknak, kevésbé irányítják saját életüket és kevésbé férnek hozzá a forrásokhoz.

A vizsgálatokat olyan majomcsoportban végezték, amelyben csak nőstény egyedek voltak. Ha ezek a standard laboratóriumi ételeket kapták – amelyek alacsony cukor- és zsírtartalmúak –, akkor a hierarchiában alacsonyabban álló majmok soványabbak lettek. A majmok fizikai aktivitását a nyakukra helyezett akcelerométerrel vizsgálták, de ebben nem mutatkozott különbség a magasabb és az alacsonyabb státuszú egyedek között. A testtömeg-különbség okának tehát valahol az ételbevitelben kell rejlenie.

Moore úgy folytatta vizsgálatait, hogy megemelte a majmok stressz szintjét azzal, hogy kisebb teret biztosított nekik és nem engedte őket kimenni, és emellett nagy zsír-és cukortartalmú, és kis rosttartalmú étrendre állította át őket. Automata etetőket használt, amellyel pontosan meg lehetett állapítani minden egyes majom ételfogyasztását. Ebben a helyzetben az alacsonyabb státuszú majmok sokkal többet ettek, mint a magas státuszúak. Érdekes módon a több evés akkor is fennmaradt, amikor visszatértek a normális étrendre, noha a nagy kalóriatartalmú étrend bevezetése előtt ebből nem ettek többet az alacsony státuszú egyedek.

A fenti vizsgálatban csak 10 majom vett részt és csak 2 hétig tartott – ez túl rövid idő volt ahhoz, hogy a testtömeg megváltozzon. Moore most egy olyan kísérletet tervez, amelyben 48 majmon vizsgálná 18 héten át a kérdést, s amelynek keretében mind a krónikus, mind a rövid tartamú stressz evésre/testtömegre gyakorolt hatását felmérnék.

Az eddigi eredmények mindenesetre azt támasztják alá, hogy a stressznek kitett szegény nők (a szegénység maga is stressz) hízásra hajlamosító környezetben többet esznek, és ez a tendencia akkor is megmarad, ha a környezet megváltozik. Országunk mélyszegénységben elő nőit aligha lepné meg ez az eredmény.

Forrás: BMJ Group Blogs