A mozgás iránti vágy biomarkere

A Science Advances folyóiratban augusztus 14-én jelent meg a The Spanish National Cancer Research Centre kutatóinak cikke, amelyben egy olyan “kapcsolót” fedeztek fel, amely képes aktiválni a mozgás iránti vágyat. Ennek oka, hogy edzés közben az izom olyan fehérjéket aktivál, amelyek további aktivitásra ösztönöznek.

“Mostani vizsgálatunk során felfedeztük, hogyan szabályozza maga az izom az edzés iránti érdeklődést egy olyan, az izom és az agy közötti jelátviteli útvonalon keresztül, amelyet eddig nem ismertünk. Több ilyen útvonalnak is kell lennie, de az általunk leírt útvonal az egyik, amely felelős azért, hogy amikor testmozgást végzünk, az arra sarkall minket, hogy ne hagyjuk abba, és eddzünk még többet” - nyilatkozta Guadalupe Sabio, a cikk első szerzője.

A kutatás során arra is sikerült fényt deríteni, hogy az izmok által az edzés hatására termelt fehérjék hogyan szabályozzák egymást, vagyis hogyan akadályozzák meg azt, hogy az edzés iránti vágy végtelen ciklusba kerüljön, és végül már károsítsa a szervezetet.

A kutatást állati modellszervezeteken, majd embereken (kontrollált testmozgást végző önkénteseken és elhízott betegeken) végezték. A kutatók azt figyelték meg, hogy amikor az izmok a testmozgás hatására ismételten és intenzíven összehúzódnak, két, ugyanahhoz a családhoz tartozó fehérje, a p38α és a p38γ útvonala aktiválódik. A fizikai aktivitás iránti érdeklődés attól függően nagyobb vagy kisebb, hogy e két fehérje közül melyik mennyire aktiválódik. Azonban a testmozgás során egy harmadik fehérje is aktiválódik: az interleukin 15 (IL-15). A p38γ aktiválása a testmozgás hatására az IL-15 termelését indukálja, és ez a fehérje közvetlen hatással van az agykéreg mozgást irányító részére, a motoros kéregre. A vérben lévő IL-15 mennyiségének növekedése jelzésként működik az agy számára, hogy fokozza a motoros aktivitást, ami a vizsgálatok során az állatokat maguktól aktívabbá teszi.

“Sikerült kimutatnunk, hogy az edzéssel aktivált, izmokban található p38γ az IL-15 fokozott termeléséhez vezet, ami ezt követően fokozza a spontán fizikai aktivitást. Továbbá megfigyeltük ennek a p38γ/IL-15 tengelynek a jelenlétét emberekben is, ami hangsúlyozza ennek a jelátviteli útvonalnak a klinikai jelentőségét a népességen belül a testmozgás, az edzés elősegítésében” - írják a szerzők.

Amikor az állatokat rendszeres edzésre késztették, a p38γ aktivációja is magasabb szintet ért el, akárcsak a p38α-é. Ez arra engedi következtetni a kutatócsoportot, hogy maga az edzés tartja fenn az edzés iránti vágyat. A magas zsírtartalmú étrenddel táplált és elhízott állatoknál a rendszeres edzés jótékony hatású volt: javította az anyagcserét, csökkentette a cukorbetegségre és a zsírfelhalmozódásra való hajlamot, különösen a májban. Embereknél megfigyelték, hogy a növekvő intenzitással edzett izmokban mindkét p38 fehérje aktiválódik. Később a vér IL-15 szintjének emelkedését is kimutatták, de ez az elhízott betegeknél alacsonyabb értéket mutatott.

A kutatók számára az egyik következő lépés annak megerősítése lesz, hogy az IL-15 valóban az edzés iránti vágy vérből kimutatható markere. Amint ez bebizonyosodik, Sabio szerint „megvizsgálhatnák, hogy a különböző típusú gyakorlatok (súlyzózás, futás, CrossFit stb.) másképp stimulálják-e ezt a tengelyt, és azt is, hogy ugyanolyan hatással van-e az elhízott és a nem elhízott emberekre. Ez segíthet például az edzőknek, trénereknek abban, hogy hatékonyabban tervezzék meg edzésterveiket.”

Sabio hozzáteszi, hogy “akár elgondolkodhatnánk egy IL-15 hatóanyagú gyógyszer létrehozásán is azok számára, akiknek nagyobb szükségük van a testmozgás pozitív hatásaira, és kevésbé hajlamosak azt végezni vagy fenntartani - tipikusan ilyenek az elhízott emberek.”

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Researchers discover 'switch' for the desire to engage in physical activity

Remodeling p38 signaling in muscle controls locomotor activity via IL-15

Irodalmi hivatkozás:

Cintia Folgueira et al, Remodeling p38 signaling in muscle controls locomotor activity via IL-15, Science Advances (2024). DOI: 10.1126/sciadv.adn5993. www.science.org/doi/10.1126/sciadv.adn5993