A nem alkoholos zsírmáj hatásai más szervekre

A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) egyre gyakrabban fordul elő, a fejlődő, iparosodott országokban hozzávetőlegesen minden harmadik felnőtt korú emberben. Ez önmagában növeli a súlyos májbetegségek (cirrózis, daganatok) incidenciáját. Közvetett hatásai révén pedig elősegíti a 2-es típusú diabétesz és a kardiovaszkuláris betegségek kialakulását. Utóbbiak hátterében a „beteg máj” megváltozott hormonszekréciós mintázata állhat. Az elzsírosodott szerv ugyanis több glukózt, zsírsavat és fehérjét bocsájt a véráramba, amelyek más szerveken fejtik ki hatásukat. A jelenséget  német kutatók szervek közti kommunikációnak” nevezték el. A fehérjék közül egy, a hepatokinek családjába tartozó, fetuin A került az érdeklődés középpontjába. Jelen írás a fetuin A-hoz (szorosabban vagy lazábban) köthető vizsgálatokat ismerteti.

Az anyagcsere betegségek kutatásával foglalkozó német Helmholtz központ (München) és a tübingeni Egyetem azt kutatta, milyen hatással van a fetuin A a távoli szervekre. Elsőként azt szerették volna felderíteni, hogy a fetuin A milyen hatást gyakorol a hasnyálmirigy zsírsejtjeire? A pancreas zsírsejtjeinek egyharmada prekurzor zsírsejt, ezek gyakorlatilag őssejteknek tekinthetők. Sejtkultúrában végzett kísérletek szerint, ha az érett ill. prekurzor zsírsejteket fetuin A hatásnak teszik ki, akkor azok citokineket és egyéb markereket kezdenek termelni. (A sejtszintű válaszban a szigetsejtek interakciója is jelentős.) E szignálok hatására gyulladás alakul ki, melynek fenntartásáért és az immunsejtek odavonzásáért szintén a hepatokin hatás okolható. A megfigyeléseket szövettani minták elemzései is alátámasztották: 90 hasnyálmirigy metszet tanúskodott arról, hogy a zsírsejtek fenti eloszlása (kisebb-nagyobb variációkkal ugyan), de megfigyelhető. Zsírmáj mellett a pancreas degeneráció fokozódik. Azokban a metszetekben, ahol nagyobb arányú volt a zsírsejtek jelenléte, ott az immunsejtek (monociták, makrofágok) aránya is nagyobb. Tübingenben ennek a jelenségnek radiomorfológiai jeleit is tetten érték. 200 beteget vizsgáltak egy kohorszban, akiknek kivétel nélkül hajlamuk volt a 2-es típusú diabéteszre. Egyértelmű MR jelei voltak annak, hogy a romló szénhidrátanyagcserével párhuzamosan szaporodik a hasnyálmirigy zsírdepozíciója és csökken az inzulin termelése. A szerzők szerint a 3 vizsgálat tanulsága az, hogy az NAFLD-ben zsírosan degenerálódik a pancreas, ami a lokális immunválaszon keresztül rontja a betegség lefolyását.

A zsírszövetnek természetesen jótékony funkciói is ismertek. Leginkább védő és regenerációban betöltött szerepe ismert. (Gondoljunk az ereket körbevevő vagy a vesét ölelő rétegre.) Újabb megfigyelések szerint azonban a fetuin A hatására a nefronokban is elindul a gyulladásos folyamat, ami a vesefunkció beszűküléséhez vezet.

A vizsgálatvezető Haring professzor szerint "amíg a pontos folyamatok nem ismertek, nem lehet kimondani, hogy az elhízás önmagában patognomikus. A hepatokinek koncentrációi fogják megszabni, hogy egy személynek mekkora az esélye az egyes szövődményekre.”

Forrás: Science Daily