A PCSK9 gátlók drasztikus koleszterincsökkentők- ACC 2014-2.

Az ez évi találkozó első és második napján több szekció témája a 9. típusú proprotein convertase subtisilin-kexin (PCSK9) új gátlószerei voltak; több tanulmány is kimutatta az evolocumab (Amgen) hatásosságát különböző betegpopulációkban, míg mások az alirocumab (Regeneron Pharmaceuticals) és a bococizumab (Pfizer) hatásaival foglalkoztak. Az evolocumabbal kapcsolatos vizsgálatokat – a GAUSS-2-t, a LAPLACE-2-t és DESCARTES-ot – két egymást követő napon, különböző szekciókban mutatták be.

Dr. Prediman Shah (Cedars Sinai Medical Center, Los Angeles, CA), annak a sajtótájékoztatónak a moderátora, amelyen az eredményekről számoltak be, azt mondta, hogy a PCSK9 gátlókkal nagyon jók a rövid távú eredmények, de „az ördög a részletekben rejlik”. Az a véleménye, hogy hosszú távú vizsgálatok kellenek majd annak megállapításához, hogy nem származnak-e káros hatások az LDL-koleszterin ilyen drasztikus csökkentéséből.

A már most folyamatban lévő hosszú távú, a morbiditással és a halálozással foglalkozó tanulmányok egyike az ún. FOURIER vizsgálat. Ennek során 22 500 betegben hasonlítják össze az evolocumab és a sztatinok hatását, s az összetett végpont a kardiovaszkuláris halálozás, a miokardiális infarktus, az instabil angina miatti kórházba kerülés, a stroke és a koronária revaszkularizáció. Az eredmények legkorábban 2018-ra várhatók.

A DESCARTES vizsgálatban, amelyet dr. Dirk Blom (Cape Town-i Egyetem, Dél-Afrika) vezetett, a kutatók 901 olyan hiperkoleszterinémiás beteget randomizáltak, akik nemrég kezdték el a koleszterincsökkentő kezelést. A betegek egyik része négyhetente 420 mg evolocumabot kapott, másik részük placebót. Ezelőtt azonban 4–12 héten át (bevezető szakasz)  – majd a vizsgálat egész tartama alatt – négyféle kezelés valamelyikét kapták: (1) csak diéta, (2) 10 mg atorvastatin plusz diéta, (3) 80 mg atorvastatin, illetve (4) 80 mg atorvastatin plusz 10 mg ezetimib (Ezetrol, Zetia, Merck/Schering-Plough). A bevezető szakasz után azokat a betegeket, akiknek LDL-koleszterin szintje ≥1,94 mmol/l volt, evolocumab vagy placebo kezelésre randomizálták.

Az evolocumabbal való kezelés hatására az 52. hétre jelentősen, 57%-kal csökkent az LDL-koleszterinszint a kiindulási értékhez képest a négy kezelési csoportban. A csökkenés 49% és 62% között változott; az előbbi érték azokra vonatkozik, akik az evolocumabot az atorvastatin és az ezetimibe mellett kapták, az utóbbi pedig azokra, akiknek a kis dózisú atorvastatin mellé adták az evolocumabot.

A LAPLACE-2 és a GAUSS-2 12 hétig tartó vizsgálatok voltak, amelyekbe olyan betegeket vontak be, akiknek hiperkoleszterinémiájuk/kevert diszlipidémiájuk volt, illetve rezisztensek voltak a sztatinkezelésre. E vizsgálatokban is hasonló mértékű LDL-koleszterin csökkentést tapasztaltak.

A LAPLACE-2 vizsgálatban, amelyet dr. Jennifer Robinson (Iowai Egyetem, Iowa City, USA) vezetett, a betegek kéthetente, illetve havonta kaptak evolocumab kezelést, ami mellett többféle háttér-terápiát is alkalmaztak (nagy dózisú atorvastatin, rosuvastatin [Crestor, AstraZeneca] és ezetimib). Az LDL-koleszterinszint 55–76%-kal csökkent.

A GAUSS-2 vizsgálatba, amelyet dr. Erik Stroes (Akadémiai Egészségügyi Központ, Amszterdam, Hollandia) vezetett, olyan betegeket vontak be, akik rezisztensek voltak a sztatinterápiára. Az eredmények szerint azokban a betegekben, akiket havonta egyszer vagy kétszer evolocumabbal kezeltek, 53–56%-os volt az LDL-koleszterinszint csökkenése, míg ezetimib terápia esetén csak 37–39%-os. A kiinduláskor az átlagos LDL-koleszterinszint 4,99 mmol/l volt. Dr. Stroes elmondta, hogy becslése szerint a betegek 10–20%-a rezisztens a sztatinokra. Hangsúlyozta azonban, hogy a PCSK9 gátlók nem helyettesíthetik a sztatinokat, amelyek továbbra is a hiperkoleszterinémia kezelésének sarokkövei maradnak, még ha engedélyezik is a PCSK9 gátlók alkalmazását. Ők maguk olyan betegeknek adták csak az evolocumabot, akiken már számos sztatint kipróbáltak, és ezek hatástalannak bizonyultak.

Forrás: Medscape