A pszichózis csökkent fizikai aktivitással társul

Egy csaknem 50 országból több mint 200000 résztvevővel lefolytatott nagy nemzetközi vizsgálat szerint a pszichózisban szenvedő betegek fizikai aktivitása elégtelen: a férfibetegek körében több mint kétszeres az esély arra, hogy nem teljesülnek a globális aktivitási célértékek, mint a pszichózisban nem szenvedőknél.

A londoni King’s College és a South London and Maudsley (SLaM) NHS Foundation Trust munkatársai által végzett kutatás egyúttal fontos betekintést enged abba is, hogy a pszichózisban szenvedő betegek esetében milyen tényezők akadályozzák a rendszeres fizikai aktivitást. A most közzétett adatok segítséget nyújthatnak a pszichotikus betegek fizikai aktivitásának növelését célzó intervenciók kialakításához, ami végső soron javíthatja a betegek mentális és fizikális állapotát.

A pszichózisban szenvedő betegek élettartama akár 15 évvel is rövidebb lehet, mint az átlagpopulációé, melynek hátterében főként kardiovaszkuláris betegségek állnak. Bár az aktív életmód csaknem ugyanolyan hatékony a szív- és érrendszeri kórképek prevenciójában, mint a gyógyszeres kezelés (pl. sztatinok), több kisebb vizsgálat azt jelezte, hogy a pszichózisban szenvedő betegek fizikai aktivitása nem kielégítő.

Az egészséges életmódhoz az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a 18 és 64 év közötti felnőttek számára hetente 150 percnyi közepes intenzitású testmozgást ajánl, ami lehet gyaloglás, kerékpározás, háztartási munka vagy valamilyen sporttevékenység. A fizikai inaktivitás az elkerülhető halálozás negyedik legfontosabb oka, ami legalább annyira ártalmas, mint a dohányzás – állítja a WHO.

A King’s College kutatói arra keresték a választ, hogy a pszichotikus betegeknél megvalósulnak-e a WHO fizikai aktivitásra vonatkozó célkitűzései. A Schizophrenia Bulletin című lapban nyilvánosságra hozott vizsgálatukban a World Health Survey adatait dolgozták fel, melyben több mint 200 ezer, 18 és 64 év közötti személy vett részt csaknem 50, szegény vagy közepesen fejlett országból. A résztvevőket három csoportba osztották: 1) pszichózissal diagnosztizált betegek; 2) pszichotikus tüneteket mutató személyek, akiknél nem állították fel a betegség diagnózisát; és 3) kontrollcsoport (olyan személyek, akiknél nem állították fel a pszichózis diagnózisát, és az elmúlt 12 hónapban nem mutattak pszichotikus tüneteket). Minden esetben interjú során tájékozódtak arról, hogy az adott személy teljesíti-e az elégséges fizikai aktivitásra vonatkozó kritériumokat.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a pszichózisban szenvedő betegek esetében 36 százalékkal nagyobb volt az esélye annak, hogy nem teljesülnek a fizikai aktivitásra vonatkozó kritériumok, szemben a kontrollszemélyekkel. Amennyiben a pszichotikus férfibetegek adatait külön elemezték, több mint kétszer akkora volt az esélye annak, hogy a fizikai aktivitás nem éri el a kívánatos szintet, mint a kontrollcsoportban.

A fizikai aktivitás potenciális akadályainak számbavételekor okként azonosították, a mobilitási nehézségeket, a fájdalmat, a depressziót és a kognitív zavarokat. Ezeket a megállapításokat a londoni King’s College ’Walk this Way’ vizsgálatában fogják hasznosítani.

„Az akadályozó tényezők azonosítása és kiküszöbölése fontos stratégia lehet abban, hogy segítsük a pszichotikus betegek fizikai aktivitásának fokozását, ami potenciálisan csökkentheti a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát – mondja dr. Brendon Stubbs (King’s College London és London and Maudsley NHS Foundation Trust [SLaM]). − Walk this Way nevű vizsgálatunk az első olyan vizsgálat, mely specifikusan az ülő életmód csökkentését és a fizikai aktivitási szint növelését célozza pszichotikus betegeknél. Azt vizsgáljuk, hogy az egészségügyi életmód-tanácsadó bevonása, illetve a betegek pedométerrel történő ellátása fokozza-e a napi fizikai aktivitást. Azt reméljük, hogy amennyiben első próbálkozásaink sikerrel járnak, a programot ki lehet terjeszteni a pszichózisban szenvedő betegek szélesebb körére.”

Dr. Fiona Gaughran (King’s College London és SLaM) így egészíti ki a fentieket: „A pszichotikus betegeknél igen nagy a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, melynek következtében e betegpopuláció várható élettartama alacsonyabb, mint az átlagnépességé. Tekintettel arra, hogy a fizikai aktivitás alapvető protektív faktor a kardiovaszkuláris kórképek szempontjából, különösen a pszichotikus férfibetegek fizikai inaktivitására vonatkozó megállapításaink vezethetnek el fizikai aktivitást növelő intervenciók kialakításához és alkalmazásához, ezzel összefüggésben a szociális izoláció csökkentéséhez. Egyelőre nem világos, miért éppen a pszichotikus férfibetegeknél oly alacsony a fizikai aktivitás szintje, talán az lehet a magyarázat, hogy a pszichózis férfiaknál tipikusan fiatalabb életkorban kezdődik, melynek nyomán idővel megváltozik az életmód a betegség, illetve annak kezelése következtében (pl. szedatív hatású gyógyszerek szedése, gyakori kórházi felvételek). Adataink azt jelzik, hogy fontos tényező lehet a depresszió is. E tényezők azonosítása és a lehetséges megoldási stratégiák kidolgozása fontos kutatási terület lesz a jövőben is.”