A só károsabb, mint a dohányzás
Az Oslóban megrendezett MeetEat konferencia egyik nagy port felkavart előadása a dohányzásnál súlyosabb kardiovaszkuláris rizikónak ítélte az élelmiszeripari termékek emelt sótartalmát.
A konyhasó, azaz a nátrium-klorid az élet sója. Ha nem jutnánk hozzá, meghalnánk. De a túlzásba vitt fogyasztásnak is rendkívül káros hatásai vannak a szervezetre! Ulla Toft a koppenhágai Research Centre for Prevention and Health vezető kutatója szerint túl sok sót használunk. Őseink kevesebb, mint egy gramm sót fogyasztottak naponta, és nekünk is elegendő lenne napi másfél gramm. Ezzel ellentétben a napi fogyasztásunk 10 gramm körüli. Mivel a túlzásba vitt só fogyasztás és a szív-érrendszeri betegségek között ok-okozati összefüggés van, így szükséges lenne a sófogyasztás csökkentése.
A túl sok só fogyasztásának legveszélyesebb következménye a magas vérnyomás és a vele járó szív és érrendszeri betegségek kockázatának növekedése. A szükségesnél jóval nagyobb mértékű sóbevitel a hipertónia, az angina és szívrohamok 50%-áért illetve az agyvérzések 60%-áért felelős. Toft a gyomorrákot, a csontritkulást és a vesekövet is a túlzott sófogyasztás lehetséges következményeihez sorolja, de ide tartozhat még az elhízás és a diabétesz is.
A kutatónő kiszámolta, hogy évi több százmillió dolláros megtakarítást jelentene Dániának vagy a hasonló fogyasztási szokásokkal bíró Norvégiának, ha a só fogyasztást napi 3 grammal csökkentenék. Természetesen nem csak a sófogyasztás káros következményeinek ellátása miatti egészségügyi költségek csökkentése az egyetlen szempont, emberek százainak az életét is meg lehetne menteni a só kerülésével: 23 ország adatainak elemzése nyomán azt állítja: a sófogyasztás 15%-os csökkentésével akár háromszor annyi szív- és érrendszeri betegség miatt bekövetkezett halálesetet előzhetnénk meg, mint a dohányzás 20%-os csökkentésével.
A norvégiai termékek sótartalmának mintegy 50% százaléka a hús és gabonatermékekben koncentrálódik. Ez az érték csökkenthető, és csökkentik is, a kenyerek például már most is csak fele annyi sót tartalmaznak, mint 1984-ben és az angol példából kiindulva a további csökkentések (alacsony sótartalmú termékek) sem az étel ízét sem, minőségét nem befolyásolnák. Bár léteznek sópótló készítmények, azonban fontos lenne, hogy amikor csak lehetséges ne lecseréljük a sót, hanem hagyjuk el.
Hagsúlyozták, hogy nem az a só a probléma, ami az asztalunkon van és a főtt ételhez adjuk, hisz ez fogyasztásunk csak egy kis hányada, ami ráadásul az étel ízében látványos változást okoz. Az igazán nagy sóterhelés a tartósított, füstölt ételek, konzervek fogyasztása jelenti, hisz ezen ipari termékek feldolgozása és gyártása során rendkívül nagy kerül hozzáadásra, tehát igazán fontos az iparilag előállított ételek sótartalmának redukálása.
Forrás: ScienceNordic
