A szkizofrénia új kockázati tényezőjét azonosították?
A kutatók a Schizophrenia Bulletin című lapban korreláció lehetőségét vetették fel a szkizofrénia és az Epstein−Barr-vírus között.
A szkizofrénia több mint 21 millió embert érint világszerte, ezért van kiemelt jelentősége a betegség kialakulásában szerepet játszó faktorok feltérképezésének. A baltimore-i Johns Hopkins Medicine és a townsoni Sheppard Pratt Health System kutatói bizonyítékokat találtak arra, hogy összefüggés lehet a szkizofrénia és a herpeszvírusok közé tartozó Epstein−Barr-vírus (EBV) között. Kimutatták ugyanis, hogy a szkizofréniában szenvedő betegek szérumában magasabb szinten vannak jelen az EBV elleni antitestek, mint azokéban, akik nem szenvednek e mentális betegségben.
Az antitestek magasabb szintje a vírussal történt expozíciót jelzi, ugyanakkor nem tisztázott, hogy e fokozott kockázat milyen úton érvényesül – azaz hogy az EBV-infekció esendőbbé teszi-e a betegeket szkizofrénia kialakulására, vagy a szkizofrénia oly módon befolyásolja az immunrendszer működését, hogy az adott személy fogékonyabbá válik a fertőzés iránt.
A szerzők arra keresték a választ, hogy az infekciós ágensek − köztük az EBV – milyen szerepet játszanak a szkizofrénia és más súlyos pszichiátriai kórképek létrejöttében, azt feltételezve, hogy egyes környezeti tényezők – ezen belül a fertőzések – növelik a betegség kialakulásának kockázatát. Ezen felvetés mellett bizonyos genetikai rizikófaktorokat is azonosítottak a szkizofrénia hátterében.
A most közzétett vizsgálat 743 beteg részvételével zajlott, közülük 432 főnél diagnosztizáltak szkizofréniát és 311-nél egyéb mentális problémát (utóbbiak alkották a kontrollcsoportot). A teljes vizsgálati csoport 55 százaléka volt férfi.
Dr. Yolken és munkatársai az EBV-vel szemben termelődött antitestek szintjét hasonlították össze a szkizofréniás betegek és a kontrollok között. Azt találták, hogy a szkizofréniás csoportban 1,7−2,3-szer nagyobb volt annak esélye, hogy magasabb antitestszinteket mérnek e herpeszvírussal szemben, mint a kontrollcsoportban. Más fertőzésekkel (pl. varicella, HSV-1) szemben azonban nem emelkedett az antitestek szintje.
Azt is megfigyelték, hogy szkizofrénia iránti magasabb genetikai rizikó és magas EBV-antitestszint egyidejű fennállásakor lényegesen megemelkedett annak esélye, hogy az adott személy szkizofréniában szenvedett – egészen pontosan nyolcszoros volt a kockázat.
„Megfigyeléseink szerint a szkizofréniás betegek szokatlan választ adnak az EBV-expozícióra. Ez arra utalhat, hogy az EBV-infekció megelőzése és kezelése prevenciós és terápiás stratégia lehet az olyan súlyos pszichiátriai kórképekben is, mint amilyen például a szkizofrénia” – állítja dr. Robert Yolken.
A mostani vizsgálatnak nem volt célja az ok-okozati korreláció bizonyítása, ám a szerzők felvetik, hogy az EBV-fertőzés prevenciója kedvezően befolyásolhatja a szkizofrénia kockázatát is. A problémát azonban az jelentheti, hogy például az Egyesült Államokban az élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatóság (FDA, Food and Drug Administration) még nem engedélyezett semmilyen gyógyszert a herpeszvírus okozta infekciók kezelésére, ezért az első feladat néhány szóba jövő antivirális szer terápiás potenciáljának tesztelése lesz.
