A túlzott higiéné is hajlamosíthat Alzheimer-kórra

Lehetséges, hogy a magunk és környezetünk tisztaságért tett erőfeszítések és a mikroorganizmusok elleni ádáz küzdelmünk is hozzájárul az Alzheimer-demencia gyakoriságának töretlen növekedéséhez – derül ki egy közelmúltbeli brit kutatásból, amelynek eredményeit az Evolution, Medicine and Public Health című folyóiratban tették közzé.

Vizsgálatukban a kutatók 192 ország mikrobiológiai jellemzőit elemezték a különféle – szimbionta és patogén – mikroorganizmusok prevalenciája alapján, majd összevetették azt az Alzheimer-kór életkor szerint standardizált gyakoriságával (vagyis úgy számították ki az Alzheimer-demencia prevalenciáját, hogy kiküszöbölték a születési ráta, a várható élettartam és a lakosság koreloszlása tekintetében mutatkozó országonkénti különbségeket). Regressziós modellezéssel vizsgálták, milyen mértékben magyarázza a mikrobák előfordulási gyakorisága az Alzheimer-demencia miatti rokkantsággal korrigált elveszített életévek (DALY, disability-adjusted life-year) varianciáját. A tanulmány alapjául egy, a betegségterheket világviszonylatban elemző WHO-jelentés (Global Burden of Disease) szolgált.

Kimutatták, hogy azokban az országokban, ahol jobbak a higiénés viszonyok, nagyobb az Alzheimer-kór előfordulási aránya. A világ fejlett országaiban (pl. Franciaország, Egyesült Királyság), ahol például a teljes lakosságot tiszta ivóvízzel látják el, az Alzheimer-betegség gyakorisága 9 százalékkal nagyobb, mint a fejlődő országokban (pl. Kenya, Kambodzsa), ahol az emberek kevesebb mint fele jut tiszta ivóvízhez. Hasonlóképpen, azokban az országokban, ahol ritkábbak a fertőző betegségek (pl. Svájc, Izland), 12 százalékkal nagyobbnak találták az Alzheimer-demencia életkor szerint korrigált prevalenciáját, mint a világ azon térségeiben, ahol ma is gyakoriak a súlyos fertőző betegségek (Kína, Ghána). Az urbanizáció mértékével párhuzamosan ugyancsak nő az Alzheimer-kór előfordulási gyakorisága, ami feltehetően a városok nagyobb tisztaságával áll összefüggésben. Számokban kifejezve: a higiénés viszonyok 33, a fertőző betegségek 36, az urbanizáció 28 százalékban magyarázta az Alzheimer-demencia gyakoriságának országonkénti eltéréseit, míg a három tényező együttesen 42,5 százalékban magyarázta a varianciát.

Ezek a vizsgálati adatok összecsengenek azokkal a korábbi kutatási eredményekkel, amelyek azt mutatják, hogy Európában gyakoribb betegség az Alzheimer-demencia, mint például Latin-Amerikában, Kínában vagy Indiában, és e régiókon belül is nagyobb a betegség előfordulási aránya a városokban élők, mint a vidéki lakosság körében.

Jelenlegi ismereteink szerint az Alzheimer-demencia hátterében részben autoimmun folyamatok állnak, az autoimmun betegségek gyakorisága pedig ismerten függ attól, milyen a környezet mikroba-diverzitása. Erről jó közelítéssel ad képet a különböző mikroorganizmusok előfordulási aránya, ami tehát meghatározó lehet az adott földrajzi régió lakosságának immunállapota szempontjából. Nagyszámú irodalmi adat jelzi, hogy egyes allergiás és autoimmun eredetű betegségek (pl. asztma, szénanátha, gyulladásos bélbetegségek, sőt, az 1-es típusú cukorbetegség és a sclerosis multiplex) hátterében – legalábbis részben – a csökkent mikroba-expozíció húzódhat meg. Mivel az immunrendszer érése szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a szervezet – főként a perinatális időszakban és kisgyermekkorban – minél többféle allergénnel és mikroorganizmussal találkozzék, a túlzott higiéné káros hatással lehet az immuntolerancia kifejlődésére.

Ha elfogadjuk, hogy az Alzheimer-kór is a „higiéné-hipotézissel” magyarázható betegségek sorát bővíti, talán a megelőzésért is tehetünk – vélik a kutatók, akik szerint a fejlett világ lakosságának életmódja együtt jár azzal, hogy szinte minimálisra csökken a „jó” mikobákkal való kontaktus lehetősége. Mivel a fejlődő országokban is egyre inkább törekszenek a higiéné javítására, idővel ott is éreztetheti hatását e tendencia – állítják a kutatók. Hangsúlyozzák, hogy az Alzheimer-kór kialakulásának valószínűségét növelő tényezők megismerése fontos információkkal szolgál annak megítéléséhez, mekkora terhet róhat a jövőben a betegség a világ országainak egészségügyi ellátórendszereire. Kiemelt figyelmet érdemelnek e tekintetben a fejlődő országok, amelyeket a várható élettartam és az Alzheimer-kór gyakoriságának egyidejű növekedése korunk egyik legnagyobb kihívása elé állít. Ma az Alzheimer-betegek több mint fele a fejlődő országokban él, de az előrejelzések szerint 2025-re ez az arány akár a 70 százalékot is meghaladhatja.

Mindazonáltal, a fenti vizsgálati eredmények értékelésekor több kutató felhívja a figyelmet arra, hogy az ok-okozati kapcsolat egyértelmű kimondása előtt a higiénés viszonyok mellett számos egyéb tényezőt is górcső alá kell venni. A fejlett és a fejlődő világ országait összehasonlítva pusztán azért is jelentősen eltérhet az Alzheimer-demencia gyakorisága, mert az elmaradottabb földrajzi régiókban nem áll rendelkezésre a megfelelő orvosi–szakorvosi ellátás, a nagy költségű diagnosztikai vizsgálatokról nem is beszélve. Lehetséges tehát, hogy a betegséget a ténylegesnél (jóval) kisebb arányban ismerik fel.