A várandósság alatti stressz rontja a gyermek motoros fejlődését

Az ausztráliai University of Notre Dame és a Telethon Kids Institute munkatársai a Child Development című lapban hozták nyilvánosságra megállapításaikat.

A korábbi vizsgálatok az utód bizonyos kockázatait már korábban is összefüggésbe hozták a terhesség alatti anyai stresszel, számos kórállapot felmerült következményként a fogszuvasodás fokozott kockázatától egészen a fokozott asztmarizikóig. Ám egészen mostanáig csak kevés vizsgálat foglalkozott a terhesség alatti anyai stressz és a gyermek motoros fejlődése közötti összefüggésekkel.

A kérdés további tisztázására a szerzők 2900 anyát követtek nyomon; a vizsgálati populáció túlnyomó része etnikai hovatartozását tekintve fehér bőrű volt. A 18. terhességi héten a résztvevők kérdőívet töltöttek ki, melyben beszámoltak a terhesség alatt bekövetkezett stresszes eseményekről (pl. válás, párkapcsolati problémák, terhességi szövődmények, munkahely elvesztése). Ezt követően a 34. terhességi héten azonos kérdőív ismételt kitöltésére kérték fel őket.

A gyermekek 10, 14 és 17 éves korában értékelték a motoros fejlődést, melynek során az alábbi paramétereket vizsgálták: kéz szorítóereje; az ujj érintése az orrhoz, majd a mutatóujjhoz; ugrási távolság; sarkon és lábujjhegyen járás; és fél lábon állás. Ezen túlmenően a szerzők vizsgálták a gyermekek finommotoros képességeit is.

A gyermekeket három csoportba sorolták: akiknek édesanyja nem tapasztalt stresszt terhessége alatt, akiknek édesanyja háromnál kevesebb stresszes eseményt élt át terhessége alatt, illetve akiknek édesanyja három vagy annál több stresszhelyzetet tapasztalt terhessége alatt.

Az eredmények arra utalnak, hogy a leginkább stresszes terhességekből született gyermekek érték el a leggyengébb pontszámokat a motoros fejlődés 3 éves korban elvégzett felmérésekor. A szerzők ezt annak jeleként értékelik, hogy „a stressz kumulatív hatást fejt ki a kialakulóban lévő magzati motoros rendszerre”. A legnagyobb különbségeket a terhesség alatt stresszt egyáltalán nem tapasztaló, illetve a legtöbb stresszes helyzetet átélő nők gyermekei között figyelték meg a motoros fejlődésben.

Érdekes megfigyelés volt, hogy az anya által a terhesség későbbi szakaszaiban megélt stressz jelentősebb hatást gyakorolt a gyermek motoros fejlődésére, mint a terhesség koraibb periódusaiban előfordult stressz. A szerzők feltételezése szerint a megfigyelt jelenség a kisagykéreg fejlődési zavarára vezethető vissza, melynek fejlődése a terhesség későbbi szakaszaira tehető, és mely számos motoros funkció szabályozásáért felelős.

Az eredményeket kommentálva a közlemény egyik szerzője, Beth Hands professzor ezt mondja: „Eredményeink az anya emocionális és mentális egészségének fontosságára hívják fel a figyelmet a magzat fejlődése és egészsége szempontjából. A terhesség alatti anyai stressz kimutatására és csökkentésére alkalmas programok felhívhatják az anya és az egészségügyi dolgozók figyelmét a potenciális nehézségekre, így mód van a gyermeket érintő hosszú távú kimenetel javítására.”

Ennek hangsúlyozása azért jelentős, mert az elégtelen motoros működés rosszabb mentális és testi kimenetelekkel társul, ennek fényében nagy fontosságú a korai kockázati tényezők feltárása a korai beavatkozás érdekében.

„A stresszben élő várandósok számára költséghatékony stresszoldó technikákat kell javasolni, mint amilyen például a kis intenzitású testmozgás” – vonja le a gyakorlati következtetést a közlemény másik szerzője, dr. Tegan Grace.

Bár a gyenge motoros képességekkel rendelkező gyermekek számára nehézséget jelenthet az írás vagy a futás, a szerzők azt is hangsúlyozzák, hogy megfelelő módszerekkel és támogatással ezek a képességek fejleszthetők.