Alváshiány és depresszió: kétirányú kapcsolat

Az alváshiány és a depresszió szoros kapcsolata közismert. Amerikai kutatók elsőként mutatták ki felnőtt ikerpárokban, hogy a gének és a környezeti tényezők egymásra hatva és együttesen befolyásolják a rendszeres alváshiány és a depressziós tünetek fennállása közötti kapcsolatot. Vizsgálatukba 894, azonos nemű ikerpárt vontak be (n=1788) úgy, hogy mind az egy-, mind a kétpetéjű ikrek alcsoportját nagyjából kétszer annyi nő, mint ahány férfi alkotta. A szokásos éjszakai alvásmennyiségről részletes kikérdezéssel tájékozódtak, és vizsgálták a depressziós tünetek esetleges fennállását. Kvantitatív genetikai modellezést végeztek annak feltárására, hogyan befolyásolja az alvás átlagos időtartama a genetikai és a környezeti adottságoknak a depressziós tünetekre gyakorolt hatását. Az ikerpárok tagjait együtt, illetve külön-külön érő környezeti hatásokat szétválasztva elemezték.

Megállapították, hogy egypetéjű ikrekben a genetikai jellemzők és az alvásmennyiség együttese szignifikáns hatást gyakorol a depressziós tünetekre. Az egészségesnek tekintett, 7–9 óra közötti éjszakai alvásról beszámoló vizsgálati alanyokban az örökletes tényezők mintegy 27 százalékban járultak hozzá a depressziós tünetekhez. Az ennél jóval kevesebbet vagy többet alvók körében a genetikai adottságok és az alvásmennyiség interakciója nagyjából 50 százalékban magyarázta a depressziós tünetek kialakulását. Nevezetesen a napi 5 óránál kevesebbet alvók alcsoportjában 53 százalékos, míg – érdekes módon – a napi 10 óránál többet alvók körében 49 százalékos volt a genetikai tényezők szerepe a depressziós tünetek kialakulásában. Ezek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a normálisnak tekintett éjszakai alvásidőtől eltérő szokásos alvásmennyiség (a kevesebb és több alvás egyaránt) növeli a depressziós tünetek előfordulásának genetikai kockázatát.

A fenti kutatásban nem tértek ki arra, hogy a rövid alvási idő oka vagy következménye-e a depressziós tünetek fennállásának, egy ezzel párhuzamosan közzétett másik vizsgálat azonban azt jelzi, hogy az alváshiány és a depresszió közötti ok-okozati kapcsolat kétirányú. Ebben a prospektív tanulmányban 11–17 év közötti serdülők vettek részt (a bevont 4175 fiatal közül 3134 fejezte be a vizsgálatot). A major depresszió, illetve a depressziós tünetek fennállását a DSM-IV kritériumrendszere alapján vizsgálták, az alváshiányt 6 órát meg nem haladó éjszakai alvásidőként definiálták. Kimutatták, hogy a vizsgálat kezdetén dokumentált alváshiány előre vetíti a major depresszió/depressziós tünetek megjelenését az egyéves követés alatt. Az összefüggés fordítottját vizsgálva az is kiderült, hogy a kezdetben fennálló major depresszió jelzi a követési idő alatt jellemzővé váló alváshiányt (de ha a kezdeti depressziós tünetek súlyossága nem érte el a major depresszió kritériumait, ez az összefüggés nem volt kimutatható). A serdülőkori major depresszió és az alváshiány kétirányú ok-okozati kapcsolatát most először igazolja tudományos vizsgálat.

A depressziós tünetek és a rendszeres napi alvásmennyiség szoros kapcsolatának leírása a kezelés szempontjából is nagy jelentőségű. Mint dr. Nathaniel Watson, a Washingtoni Egyetem Alvásközpontjának egyik igazgatója és a fent bemutatott ikervizsgálat vezetője mondja, az éjjeli alvásidő optimalizálásával potenciálisan növelhető a depresszió terápiás stratégiáinak hatékonysága. A Sleep című folyóirat legújabb számában publikált két tanulmány eredményeit kommentálva dr. M. Safwan Badr, az Amerikai Alvástudományi Társaság elnöke hangsúlyozza, hogy az egészséges alvásmennyiség a fizikális, a mentális és az emocionális jóllétünknek is alapvető kiindulópontja. Tudatosan „befektetünk” az egészségünk megtartásába azzal, ha a nem hagyjuk, hogy a pihentető alvás igénye háttérbe szoruljon – teszi hozzá. Mai rohanó világunkban e tanács talán különösen megfontolandó.