Aortafal-merevség, fiatalkori elhízás és emlékezetzavar
A korai elhízás sokrétű kóros következményekkel jár: az aorta falmerevségével, a carotis érfalvastagságának változásával és az emlékezőtehetség romlásával. Hosszú brit vizsgálat biztató eredménye, hogy a túlsúly csökkentésével az eltérések visszafordíthatók.
Az utóbbi években mind több, évtizedekkel korábban elindított tanulmány eredménye válik nyilvánossá, és rendkívüli tudományos kérdésekre kapunk választ. Az Egyesült Királyságban az 1946-ban születettek vizsgálata még most sem fejeződött be, de az így keletkező adatokat már különböző kongresszusokon ismertetik.
A European Society of Hypertension (ESH) idei kongresszusa június közepén fejeződött be Milánóban. Sokan várták a UK Medical Research Council által jegyzett National Survey of Health and Development (NSHD)/1946 birth cohort” tanulmány ismertetését. Dr. Stefano Masi (University College of London) előadása nagy figyelmet keltett.
Dr. Masi beszámolt az 1946-ban született vizsgálati alanyok egészségi állapotáról, bizonyos csoportokéról kiemelten. Ezek a résztvevők 2006 és 2010 között 60–64 évesek voltak. Évtizedeken át 1233 személy adatait – testtömegindexét (BMI), aortapulzushullám-sebességét, aortaelmeszesedési szintjét, carotis intima-media vastagságát (IMT) – mutatták be. Mindezeket az adatokat 36, 43, 53 esztendős korban, illetve 60 és 64 éves kor között mérték.
A vizsgálat résztvevőivel az utolsó alkalommal szófelidéző felmérést is végeztek. A memóriatesztben 15 szó hangzott el, minden szóra 2 másodpercet hagytak, majd a vizsgálati alanynak 1 perc alatt le kellett írnia azokat a szavakat, amelyekre emlékezett. Ezt háromszor megismételték, és a három eredmény összegzése adta a szófelidézési próba végeredményét.
A BMI értéke szerint négy betegcsoportot alakítottak ki:
- normális testsúlyúak az egész vizsgálat ideje alatt;
- túlsúlyosak vagy elhízottak 36, 43, 53 vagy 60–64 éves kortól;
- túlsúlyosak vagy elhízottak, akiknek a BMI-kategóriája csökkent, és azután nem növekedett;
- túlsúlyosak vagy elhízottak, akiknek a BMI-kategóriája csökkent, majd ismét növekedett.
A 60–64 esztendős vizsgálati alanyok, ha súlytöbbletük volt, gyakrabban bajlódtak a metabolikus szindróma tüneteivel (hipertónia, lipideltérések, magas HbA1c), mint normális súlyú kortársaik. A memóriavizsgálatban is rosszabb eredményt értek el (p<0,001), nagyobb volt az IMT-értékük (p<0,001), az aortapulzushullám-sebességük (p<0,002), illetve az aortában mért kalciumszintjük (p<0,012), mint a súlytöbblet nélküli társaiké.
A nagyobb BMI-érték az emlékezetre vonatkozó mérésben rosszabb teljesítménnyel járt együtt, még akkor is, ha figyelembe vették a nemet, a szívfrekvenciát, a tanultságot és a szisztolés vérnyomást. Hasonlóképpen rontotta a memóriateszt eredményét a nagyobb pulzushullám-sebesség is, a nagyobb carotis-IMT azonban nem.
Azoknak a vizsgálati alanyoknak a memóriája bizonyult a legrosszabbnak, akik már 36 éves korukban túlsúlyosak vagy kövérek voltak, és azok is maradtak. Az a csoport viszont, amelynek tagjai egy BMI-kategóriával lejjebb tudtak kerülni, a normál súlyú csoporthoz volt hasonlatos mind a memóriateszt eredményében, mind pedig a vaszkuláris fenotípusában. A csökkenő, majd ismét fokozódó túlsúllyal jellemzett csoportban eltűnt a testsúlycsökkenésnek a memóriára gyakorolt jótékony hatása. A kutatók szerint ez az inzulinrezisztenciával függhet össze, amely az Alzheimer-kór szempontjából is fontos tényező, mivel a fogyást követő hízás jelentősen növeli az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázatát – de ezzel kapcsolatban további vizsgálatokra van szükség.
