Az 1-es típusú diabetes kezelését tovább kell javítani
Az 1-es típusú diabeteses felnőttek halálozása jóval meghaladja az átlag népességét. A glikémiás előírások szigorú betartásával meghosszabbodik az 1-es típusú diabetesben szenvedők élettartama, de a betegség, a kialakuló szövődmények miatt még így is legalább egy évtizeddel megrövidíti az életet.
A N Engl J Med-ben frissen megjelent közleményében 33 915 diabeteses beteg és 169 249 életkorban igazított kontroll személy adatait összehasonlítva az kapták, hogy az 1-es típusú diabeteses felnőttek bármely betegségben, vagy kardiovaszkuláris betegségben (CVD) bekövetkező halálozása kétszerese az átlag népességé halálozásának. Az 1-es típusú diabetesben szenvedőknek a bármely betegségben bekövetkező halálozási kockázata 3,5-ször, a kardiovaszkuláris betegségben bekövetkező halálozási kockázata 4,6-szor nagyobb.Ez a nem jól kontrollált esetekben még magasabb 9,7% fölötti HbA1c esetén a bármely okból bekövetkező mortalitás kockázata 8,5-szörése nő. A 6,9% alatti HbA1c értéknél a bármely okból bekövetkező halálozás és a CVD-halálozás kockázata a kontrollhoz viszonyítva jóval alacsonyabb, mint a magasabb gliált hemoglobinnal rendelkezőké, a : HR 2,36 és HR 2,92. A jó glikémiás kontroll ellenére fennálló halálozási többlet magából a diabetesből származik (ketoacidózis, hipoglikémia, CVD, nephropathia, ill. ezek együttese), holott az 1-es típusú diabetesben szenvedőknél nem észlelhető túlzott elhízás, hipertónia vagy hiperkoleszterinémia.
Két újonnan megjelent közlemény szerint igaz, hogy a glikémiás előírások szigorú betartásával meghosszabbodik az 1-es típusú diabetesben szenvedők élettartama, de a betegség – az átlag népességhez képest - mindenképpen legalább egy évtizeddel megrövidíti az életet. Az egyik a Dr. Trevor J Orchard (University of Pittsburgh, Pennsylvania) által vezetett Diabetes Control and Complications Trial (DCCT) során készített mortalitási analízis, a másik egy 2008 és 2010 között Skóciában készült prospektív kohorsz vizsgálat eredménye, melyet Dr. Shona J Livingstone (University of Dundee, Skócia) és munkatársai közöltek. Mindkét vizsgálat eredményei a JAMA 2015. január 6.-i számában jelentek meg.
A DCCT vizsgálatban 1 441 fiatal diabeteses felnőtt vett részt. Közülük 711-en intenzív kezelésben (a 6,9% alatti HbA1c elérése a cél), 730-an konvencionális kezelésben (a tünetekkel járó hipoglikémia elkerülése a cél) részesültek csaknem 7 éven keresztül. Mintegy 27 éves követés után az intenzív kezelésben részesülők közül 43 (6,0%), a konvencionális csoportban 64 (8,8%) haláleset történt, ez abszolút értékben mínusz 109/100.000 beteg/év-et jelent, a kezdetben intenzíven kezelt betegek bármely halálozása csökkent (HR: 0,67, 95%CI 0,46-0,99, p=0,45). A halál oka 22,4%-ban CVD, 19,6%-ban rák, 17,8%-ban akut diabéteszes komplikáció és 16,8%-ban baleset vagy öngyilkosság volt. A magasabb glikált hemoglobinnal rendelkezőknél szignifikánsan magasabb volt a halálozás (p<0,001), és az albuminuriás betegek halálozási kockázata is 2,2-szer magasabb volt, mint a nem albuminuriásoké.
A skót vizsgálatban 24 691, 20 év fölötti 1-es típusú diabeteses beteg szerepelt, közülük 2008 és 2010 között 1 043-an haltak meg. Ugyanebben az időszakban az általános népességben 161 023 elhalálozás következett be. A nem diabéteszes férfiak 76%-a, a nem diabéteszes nők 83%-a megérte a 70. életévet, míg az 1-es típusú diabetesben szenvedő férfiaknak csak 47%-a, a nőknek pedig 55%-a volt még életben 70 éves korában. A 20 éves kort kiindulási pontnak tekintve az 1-es típusú diabéteszes férfiak várható élettartalma 11 évvel, az 1-es típusú diabéteszes nőké pedig 13 évvel kevesebb az átlagos népességhez képest (a két számadat látszólagos ellentmondásának oka, hogy a nők várható élettartama átlagosan 8 évvel magasbb, mint a férfiaké, tehát nagyobb élettartam rövidülés esetén is tovább élnek). Az élettartam megrövidülése elsősorban keringési okokra (mintegy egyharmad), másodsorban kómára vagy ketoacidózisra (férfiaknál 16%, nőknél 9%), veseelégtelenségre (mindkét nemben 9%) vezethető vissza. A relatív halálozási kockázat a krónikus vesebetegség stádiumának emelkedésével meredeken – akár nyolcszorosára is - növekszik, de 1-es típusú diabéteszben a várható élettartam még megtartott vesefunkciók (>90 ml/min/1,73m²) mellett is.
Szerkesztőségi kommentárjukban Dr. Katz és Dr. Laffel (mindkettő Boston, Massachusetts) megjegyzik, hogy bár az 1-es típusú diabéteszben szenvedők élettartama egyre javul, a glikémiás kontroll a cukor-monitorozás és az inzulin adagolás technológiai fejlődése ellenére is szuboptimális. Két lépést mentünk előre, de egy lépést hátra, mivel a DCCT-ben 27 évvel ezelőtt a modern inzulin-analógok és cukor-monitorozás nélkül is jobb glikémiás kontrollt értek el. A veséket támogató mai kezelések ellenére az 1-es típusú diabéteszes betegek egyharmadát súlyos vesekárosodás fenyegeti. Több figyelmet kell fordítani az akut komplikációkra is, de a mentális, financiális problémák, esetleges függőségek is különleges figyelmet érdemelnek. A diabéteszes komplikációk genetikai faktorainak és biomarkereinek kutatását, és a diabéteszes nefropathia kutatását fel kell gyorsítani.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. JAMA
