Demens betegek alvászavarainak kezelése
Egy nagy megfigyeléses vizsgálat szerint a demenciában szenvedő betegek alvászavaraira adott „Z-gyógyszerek” nagyobb dózisokban növelik az elesések, a csonttörések és a stroke kockázatát.
A „Z-gyógyszerek” (zopiclone, zaleplon, zolpidem, stb.) a GABA (gamma-amino-vajsav)-agonisták „nem-benzodiazepin” csoportját képezik, felezési idejük rövidebb a benzodiazepinekénél, ezért kezdetben úgy tűnt, hogy azoknál biztonságosabbak. Egyre több bizonyíték szól azonban amellett, hogy demens betegeknél - magasabb dózisokban - jelentős mellékhatásokat okozhatnak, ezért adásukat az előírások szerint lehetőleg kerülni kell.
Dr. Chris Fox (University of East Anglia, Norwich, England) és munkatársai BMC Medicine-ben 2020. novemberében megjelent cikkükben e gyógyszerek mellékhatásainak kockázatával kapcsolatos vizsgálatukat ismertették. megnézték, hogy 27.090 demenciában szenvedő betegben 2000. január és 2016. márciusa között hogyan alakult az első „Z-gyógyszer” felírását követően az eleséses, csonttöréses, fertőzéses, iszkémiás stroke-os, vénás thromboembóliás (VTE) és halálozási kockázat. A vizsgálatba vontak 62%-a volt nő, az átlagos életkor 83 év volt. Alvászavar miatt 3532 beteg kapott „Z-szereket”, 1833-an nem szedtek szedatívumokat. A háziorvosi adatok alapján 10.214, szedatívumokat nem használót és 5172 új benzodiazepin használót is összehasonlítottak nemhez, életkorhoz, antipszichotikum használathoz igazítva. A 3532 „Z-gyógyszereket” kapó demens betegek 17%-ánál (584 beteg) az alvászavar miatt eleve magas dózissal kezdték a kezelést (napi ≥7,5 mg zopiclone, vagy avval egyenértékű). Ezeknél a betegeknél jóval nagyobb volt a csonttörés kockázata (HR: 1,67, 95%CI 1,13–2,46), ezen belül a csípőtörés kockázata (HR: 1,96, 95%CI 1,16-3,31), továbbá az elesés kockázata (HR: 1,33, 95%CI 1,06-1,66) és az iszkémiás stroke kockázata (HR: 1,88, 95%CI 1,14-3,10) a szedatívumokat nem szedőkhöz képest. A „Z-gyógyszereket”magasabb adagban szedő demens betegek gyakrabban kerültek kórházi felvételre, sűrűbben mentek a háziorvoshoz, és esetükben több antipszichotikum, antidepresszáns és antibiotikum felírására került sor.
A „Z-gyógyszereket” alacsonyabb adagban (napi ≤3,75 mg zopiclone vagy avval egyenértékű) szedőkben azonban mindössze minimálisan volt magasabb a káros következmény. Viszont nem emelkedett, illetve klinikailag nem volt szignifikáns a halálozás, a fertőzések, vagy a VTE kockázatának növekedése a „Z-gyógyszer” használata mellett.
Ha a „Z-gyógyszert” szedőket és az 5172 benzodiazepin-szedőt hasonlították össze, akkor a mellékhatások tekintetében csak annyi különbség volt, hogy a „Z-gyógyszert” szedőknél alacsonyabb volt a halálozási arány (HR: 0,73, 95%CI 0,64-0,83).
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy demenciában szenvedő betegeknél az altatók veszélyekkel járnak. A demenciában észlelhető alvászavarok orvoslásának lehetőségei között nem szabad megfeledkeznünk az alvás-higiéné javításáról és az esetleg alvászavart okozó szerek kiiktatásáról. A gyógyszer-felírás egy igen idő-igényes tevékenység. A „Z-gyógyszereket” beállítását kellő óvatossággal kell végezni, de adásukat nem kell abbahagyni.
Források:
