ESC 2014-2: A szívinfarktust mind több idős ember éli túl
Négy francia infarktusregiszter egyesített adatai szerint a 75 évesnél idősebb emberek szívinfarktus után egy even belüli halálozása a PCI alkalmazásának és a gyógyszeres kezelés fejlődésének köszönhetően 36 %-ról 20 %-ra csökkent.
Az Európai Kardiológusok Társaságának idei kongresszusán Etienne Puymirat előadásában arról számolt be, hogyan alakult a 75 éves, vagy idősebb betegek sorsa a szívroham után egy évvel a négy francia infarktusregiszter nyilvántartása szerint. Az adatgyűjtés az elmúlt 15 év során zajlott, az értékelt betegek száma 10 500 volt, és a vizsgálatba mind ST-elevációval (STEMI), mind anélkül (non-STEMI) kórházba fölvett betegeket besoroltak.
Külön foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a gyógyszervizsgálatokból az ilyen idős szívbetegeket, életkoruk miatt általában kihagyják, pedig az élethossz örvendetes növekedésével mind több igen koros ember él manapság, fontos lenne tehát mind több tudományos adatot gyűjteni erre a betegcsoportra is.
Prof. Puymirat és munkacsoportjának adatai szerint mind a STEMI, mind a non-STEMI betegek csoportjában az első kezelési évben a mortalitás 1995-ben 36 % volt, és ez 2010-re 20 %-ra csökkent. “Az igen idős, heveny infarktus miatt kórházba fölvett betegek mortalitása az utolsó 15 esztendőben drámaian javult” “Az adataink alapján bizonyított javulás a korai PCI gyakorlat bevezetése mellett az újabb antikoagulánsok, elsősorban a kis molekulasúlyú heparin és a ma már mindenütt alkalmazott új gyógyszerek és új típusú véralvadásgátlók használatának köszönhető.”
Az elmúlt öt évben a betegek 97 %-át a megelőző évtizedhez képest másképp kezelték, 2010-ben például a betegek 97 %-a kapott 48 órán belül antitrombotikus terápiát. Sokkal gyakrabban alkalmaztak alacsony molekulasúlyú heparint, viszont kevesebb fogyott a nem-frakcionált heparinból.
Szignifikánsan többször rendeltek sztatint, ACE-gátlókat, ARB-készítményeket és béta-blokkolókat. A non-STEMI betegeknél 1995-ben PCI csak 7 %-ban történt, 2010-ben 55 %-ot kezeltek már így, a gyógyszert kibocsájtó stent alkalmazása pedig 2005-2010 között 12 %-ról 30 %-ra emelkedett. A PCI beavatkozás is gyorsabban zajlott, a kórházi felvételt követő 72 órán belül 1995- 1995-ben a betegek 4 %-a, 2010-ben 42 %-a már átesett a beavatkozáson.
A STEMI betegek esetében az elsődleges PCI beavatkozást 1995-ben 5 %-ban végeztek, 2010-ben 58 %-ban. A kórházi bentfekvés alatti szövődmények lényegesen csökkentek: rekurrens infarktus, pitvari- vagy kamrafibrilláció, szélütés, nagyobb vérzés, sőt transzfúzió szükségessége sokkal ritkábban fordult elő és transzfúzióra is sokkal ritkábban volt szükségség.
A 30-napos mortalitás STEMI esetén 1995-ben 28 % volt, 2010-ben már csak 11 %. Ugyanez a non-STEMI csoportban 18 %-ról 6 %-ra javult. Általánosságban mind a STEMI,mind a non-STEMI betegeknél 15 év alatt az egy éves halálozás 36 %-ról 20 %-ra csökkent.
Az ülésszakot vezető Luigi Tavazzi olasz professzor megjegyezte, hogy az egy eves túlélés jelentős javulását a kórházi ellátás javulása is magyarázhatja. Az előadó a vitában megismételte, hogy a jelentős javulás szerintük az akut fázisban bevezetett kezelési változásoknak, éppen a korai időszakban a PCI alkalmazásának köszönhető.
