Gustav Klimt és az Orvostudomány
A Bécsi Egyetem számára rendelt mennyezetkép kompozíciója és fogadtatása a művészi és a tudományos látásmód kontrasztjára figyelmeztet. Maga a mű, még inkább a mű sorsa visszájára fordította a megrendelők által elképzelt eszmei mondanivalót. A szecesszió 150 éve született alapítójára emlékezünk.
Ebben az évben Gustav Klimt nevét visszhangozzák és az ő képeivel telnek meg a bécsi múzeumok falai. A szecesszió stílusalapító mesterének 150. születésnapján a hajdani császárváros kulturális intézményei egymással versengve idézik fel azt a pár évtizedet, amikor a végnapjaihoz közeledő Monarchia virágzó fővárosa egyszerre volt Theodor Billroth és Sigmund Freud, Ernst Mach és Ludwig Boltzmann, Gustav Mahler és Hugo von Hofmannsthal, Otto Wagner és Gustav Klimt munkásságának színtere. A Hermann Broch által „vidám apokalipszisként” jellemzett kor sok arca közül az egyik legszebbet, legdíszesebbet mutatja fel a Klimt-év kiállítási programja, amelyből például itt vagy itt csemegézhetnek a kulturális turizmus elszánt hívei.
Klimt 1862. július 14-én született egy Bécs melletti faluban, cseh származású, hétgyermekes aranyműves apa második gyermekeként. Az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolában tanult, akárcsak öccsei, Georg és Ernst. Egyik megteremtője volt a szecessziós stílusirányzatnak, alapítója és első elnöke az 1897-ben alakult Vereinigung Bildender Künstler Österreichs Sezession egyesületnek. Hivatalos folyóiratuk, a Ver Sacrum 1898-tól 1903-ig jelent meg.
A Klimt testvérek – Gustav és a fiatalon elhunyt Ernst –, barátjukkal, Franz Matsch-csal együtt már iskolai éveikben kivívták tanáraik elismerését, akik jól fizető megbízásokkal látták el a tehetséges fiatalokat. Miután közmegelégedésre teljesítettek több komoly megbízást (Burgtheater, Művészettörténeti Múzeum), Gustav Klimt és Matsch azt a feladatot kapta, hogy festményeikkel díszítsék az új Bécsi Egyetem aulájának mennyezetét. A mennyezetkép témája: a fény diadala a sötétség felett. A kompozíció öt tablóból állt volna, a központi jelenetet az egyetem négy fakultását jelképező festmények vették volna körül. A központi képet és a teológia megjelenítését Matsch-ra bízták, a filozófiai, az orvosi és a jogtudományi fakultás dicsőségét és társadalmi hasznosságát pedig Klimtnek kellett festőileg megfogalmaznia. A művek és az általuk felkorbácsolt viták művészettörténeti elemzésére nem vállalkozunk, de lejegyezzük Klimt és a tudományos establishment összeütközésének rövid történetét két görög gyermekgyógyász és a British Medical Journal nyomán.
A bécsi Oktatásügyi Minisztérium 1894-ben bízta meg Klimtet a három kép megfestésével, ő azonban csak 1898-ban állt elő az első kép, a Filozófia vázlataival. Az 1900-ban kiállított festmény (http://www.abcgallery.com/K/klimt/klimt86.html) bal oldalán egymás fölé tornyosuló ruhátlan emberi alakok fölfelé hömpölygő folyama látható, tőlük jobbra ködbe burkolózó, álomittas, szfinxszerű lény, alul kicsiny női arc éles fényben, a Tudás szimbólumaként. Az egyetem professzorainak túlnyomó többsége zavarosnak érezte a kompozíciót és az abban kifejeződő gondolatokat, Klimt hónapokig támadások kereszttüzében állt.
Az indulatoktól fűtött bírálatok ellenére az orvostudomány témáját is hasonló szellemben dolgozta fel, ezt a munkát a Sezession-csoport 10. kiállításán, 1901-ben tárta a nyilvánosság elé. Itt is megjelenik a hömpölygő emberfolyam. Az egymásra tornyosuló, félig éber, félig alvó, születő és halálba hanyatló alakoktól balra ruhátlan nő, a lábánál újszülöttel – az Élet jelképe –, ezt ellenpontozza az emberfolyam közepén csontvázként ábrázolt Halál. Alul a gyógyítás istennője, Hügieia néz szembe a szemlélővel, karja körül Aszklépiosz kígyója tekereg, kezében vízzel telt kehely. Az Élet és az emberfolyam között nincs más kapcsolat, mint két kinyúló kar, és a nekik hátat fordító Hügieiáról sokkal könnyebb a gyógyítás mesterségének tehetetlenségére asszociálni, mint a prevenció és a terápia korszakalkotó eredményeire, melyekre oly büszkék voltak a korabeli bécsi orvosprofesszorok. A vitriolos tollú Karl Kraus annak a véleményének adott hangot, hogy a kaotikusan sodródó emberi testekkel a művész az állami kórházakban uralkodó állapotokat óhajtotta szemléltetni. Még a pornográfia vádja is fölmerült, bár ezt később ejtették.
A Jogtudomány 1903-ban került közönség elé. Fent, a nézővel szemben a törvény, az igazság és a jog istennői, alattuk, nekünk háttal, polipkarok ölelésében a büntető és bosszúálló hatalmuknak kiszolgáltatott bűnös. A kép ugyanolyan heves ellenérzéseket keltett, mint a másik kettő. A minisztérium tanácsadó bizottsága azt javasolta, hogy a vásznak ne kerüljenek fel az aula mennyezetére, hanem a modern művészetek múzeumának állandó kiállításán mutassák be azokat, mire Klimt lemondta a megbízást, és közölte, hogy műveit meg akarja tartani. Az elmérgesedő vita azzal végződött, hogy Klimt visszavásárolta a képeket gazdag támogatója, August Lederer segítségével, aki a támogatásért cserébe megkapta a Filozófiát. Az Orvostudományt és a Jogtudományt 1911-ben Klimt barátja, Koloman Moser vásárolta meg.
Klimt 1918-ban, a spanyolnátha járvány idején meghalt. Mivel meghalt Moser is, az Orvostudományt az Österreichische Galerie vette meg, a Jogtudomány pedig a Lederer család birtokába került, melynek zsidó származása miatt 1938-ban „árjásították” a Filozófiát és a Jogtudományt, és a három „fakultáskép” 1943-ban együtt szerepelt az Österreichische Galerie kiállításán. (Érdekes módon a modern művészetekkel egyébként hadilábon álló náci kultúrpolitika Klimt műveire nem sütötte rá az elfajzott művészet bélyegét.) A kiállítás után az alsó-ausztriai immendorfi kastélyba költöztették az alkotásokat, hogy biztonságban legyenek. A cseh határ közelében lévő kastélyt a visszavonuló SS-csapatok 1945 májusában felgyújtották, csak azért, hogy ne kerüljön ellenséges kézre. Más műkincsekkel együtt 13 Klimt-kép is megsemmisült, köztük a fakultások három ábrázolása. A háromból két festményről csak vázlatok és gyenge minőségű fotók maradtak fenn, az Orvostudomány olajjal készült előtanulmány formájában, Hügieia alakja színes fényképen is fennmaradt.
Sem Klimt, sem a bécsi egyetemi karok háborgó professzorai nem sejthették négy évtizeddel korábban, hogy a fény győzelmének ünneplésére rendelt festmények sorsában a sötétség diadala fog beteljesülni.
Klimt minden volt, csak lázadó nem, a fakultásképekben mégis nyíltan szembefordult megrendelői és közönsége elvárásaival. Vajon miért? A magyarázat egyik fele az az életrajzi adat lehet, hogy 1892-ben rövid időn belül elvesztette apját és Ernst öccsét, majd ő maga mély depresszióba zuhant. A további részmagyarázatok talán a schopenhaueri léttragikum gondolatából indulhatnak ki, bemutathatják ezeket a Klimt-festményeket Nietzsche művének, A tragédia születésének illusztrációiként, vagy felépíthetők arra a tézisre, hogy Klimt is az ösztönén feltárásán munkálkodott pályájának fordulópontján, ugyanazokban az években, amikor Freud az Álomfejtést, A mindennapi élet pszichopatológiáját és a szexualitás elméletéről szóló Három értekezés…-t jelentette meg. Ezeknek az összefüggéseknek a kibontása azonban már túlmutatna az Orvostudomány témáján és az orvostudomány kompetenciáján.
Ajánlott irodalom:
Hanák Péter: Reflexiók a századforduló bécsi és budapesti kultúrájáról.
Hanák Péter: Miért „fin de siècle”?
