Hagyjuk a babát sírni, jobban alszik!

A tanulmány a „fokozatos elalvásnak” („graduated extinction”) nevezett technikát javasolja, ami lényegében azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a baba álomba sírja magát. Azt mondják, hogy ez hosszabb alvásidőt eredményez mind a csecsemő, mint a szülők számára.

A vizsgálat eredményeit a Pediatric című lapban hozták nyilvánosságra a közelmúltban.

 „A szülők számára természetes, hogy aggodalmat kelt bennük, ha a baba éjszaka sír – mondják a szerzők. − Miközben jól dokumentált tény, hogy az alvásmegvonás családi distresszt okoz (beleértve az anyai depressziót is), reményeink szerint ezek az eredmények segíthetik a szülőket abban, hogyan próbálják kezelni a saját és gyermekük alvásával kapcsolatos problémákat.”

A szerzők véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatot indítottak, melybe 42, 6 és 16 hónapos kor közötti csecsemőt és azok szüleit vonták be. Minden csecsemőnél 6 hónapos koruk óta álltak fenn problémák az éjszakai alvással.

Tizennégy csecsemő szüleit arra kérték, hogy alkalmazzák a fokozatos elalvás technikáját 12 hónapon keresztül.

A Ferber-módszernek nevezett technika lényege, hogy a szülők figyelmen kívül hagyják a baba sírását, és csak bizonyos időközönként ellenőrzik, az egyes ellenőrzések közötti időtartamot fokozatosan növelve. A módszer alapelve, hogy meg kell tanítani a babát arra, hogy elfogadja, hogy a sírására senki nem jön a segítségére, ami végső soron csökkenti a sírást és javítja az alvást.

Másik 14 csecsemő szülei ennél egy „finomabb” technikát alkalmaztak (angol elnevezéssel „bedtime fading”) 12 hónapon keresztül. Ennek lényege, hogy a fektetés idejét minden nap fokozatosan későbbre tolták abból a megfontolásból, hogy így a csecsemő álmosabb lesz és könnyebben elalszik.

A fennmaradó 14 csecsemő szülei szolgáltak kontrollcsoportként, akik semmilyen elaltatási technikát nem alkalmaztak.

A szerzők azt találták, hogy az első módszer alkalmazása esetén a csecsemők minden éjjel átlagosan 13 perccel hamarább aludtak el, mint a kontrollcsoport tagjai, és kevesebb volt az éjszakai ébredések száma is.

A kutatók mérték a stresszhormonnak tekintett kortizol szintjét a nyálban, mely nem jelzett szignifikáns különbségeket a stressz mértékében a két csoport között. Ugyancsak nem észleltek különbségeket az egyes csoportok között a szülők hangulatában és a szülői stressz mértékében sem.

A szerzők megjegyzik, hogy sok szülő továbbra is vonakodik alkalmazni a fokozatos elalvás technikáját, noha a vizsgálat bizonyította, hogy a technika teljesen ártalmatlan. Nem mutatkoztak különbségek a módszert alkalmazók és nem alkalmazók között sem a szülő−gyermek kötődésben, sem pedig a csecsemők emocionális és magatartási problémáinak előfordulása tekintetében.

A második módszert alkalmazó szülők az altatási idő átlagosan 10 perces megrövidülését tapasztalták a kontrollcsoporthoz képest. Az éjszakai ébredések számát tekintve azonban nem volt jobb a helyzet, mint a kontrollcsoportban.

Azon szülők számára, akik továbbra is idegenkednek az első módszertől, azt javasolják, hogy először a második, gyengédebb technikával próbálkozzanak meg.

„Reményeink szerint a 6−16 hónapos csecsemők szülei jobban megismerik és elsajátítják a második módszert annak érdekében, hogy a csecsemők már este idejekorán elaludjanak. Ily módon nem feltétlenül oldható meg az éjjel gyakran ébredő csecsemő problémája, de bizonyítottnak látszik, hogy az sem jelent veszélyt a baba számára, ha a szülők hagyják, hogy addig sírjon, míg el nem alszik” – foglalja össze a vizsgálat tapasztalatait a kutatás vezetője.