Hasnyálmirigyrák és hasnyálmirigy-gyulladás elkülönítése
Egy új vizsgálati módszer a DNS metilációs mintázataiból képes különbséget tenni a hasnyálmirigy rákos és -gyulladásos megbetegedése között.
- A hasnyálmirigyrák adjuváns kemoterápiája
- A hasnyálmirigy duktális adenokarcinómájának patológiája
- Új prognosztikai faktorok hasnyálmirigyrákban?
- Vérteszt a hasnyálmirigyrák korai kimutatására?
- A hasnyálmirigyrák MRI szűrése
- A pankreászdaganatok patológiája. A pankreászdaganatok pontos hisztológiai besorolása az adekvát onkológiai terápia alapja
- Biztonságos a hosszú távú lanreotidkezelés előrehaladott bélrendszeri és hasnyálmirigy eredetű neuroendokrin tumorok terápiájában
- Lehetséges az idegek blokádjával korlátozni a hasnyálmirigyrák okozta fájdalmat?
- Műtét utáni reziduális ráksejtek elölése
A Gut tudományos folyóiratban jelent meg a Német Rákkutató Központ (DKFZ; Deutsches Krebsforschungszentrum) és a Heidelberg University kutatóinak közös cikke, amelyben egy olyan diagnosztikai módszert ismertetnek, amely képes differenciálni a hasnyálmirigy rákos megbetegedése és gyulladása között. A jelenlegi diagnosztikai módszerek ugyanis nem elég megbízhatóak ezen a téren: a diagnózisok körülbelül egyharmada nem ad egyértelmű eredményt.
A cikk szerzői ezért olyan molekuláris markereket kerestek, amelyekkel megbízhatóbbá, pontosabbá tehető a diagnózis. A kutatás során gépi tanulásos (machine learning) módszerek támogatásával sikerült olyan DNS-metilációs mintázatot azonosítaniuk, amely nagy pontossággal tette lehetővé a krónikusan gyulladt és a malignusan megváltozott szövetminták megkülönböztetését. Az első előzetes eredmények ráadásul arra utalnak, hogy a diagnózis nem csak szövetmintákon, hanem vérmintákon is elvégezhető.
A hasnyálmirigyrák (PDAC; pancreatic ductal adenocarcinoma) drámaian rossz prognózissal rendelkezik. Ennek oka, hogy általában későn, előrehaladott stádiumban fedezik fel, tévesen diagnosztizálják, és a rendelkezésre álló terápiás opciókkal szemben kifejezetten rezisztens. A diagnózis felállításához általában képalkotó módszereket használnak, ezek hátránya azonban, hogy nem mindig tudják megbízhatóan megkülönböztetni a hasnyálmirigyrákot a krónikus hasnyálmirigy-gyulladástól. A krónikus gyulladást a hasnyálmirigyrák fontos kockázati tényezőjének tekintik, viszont a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegeknek csak körülbelül 6-9 százalékánál alakul ki később hasnyálmirigyrák. De a képalkotás, sőt az ultrahanggal vezérelt vékonytű-biopszia is túl gyakran ad téves diagnózist. Ha ilyenkor egy rosszindulatú daganatot tévesen krónikus gyulladásként diagnosztizálnak, értékes időt veszítenek a betegség kezelésére. Ha viszont az orvosok tévesen karcinómának gondolnak egy gyulladást, a betegnek feleslegesen kell komoly sebészeti beavatkozáson átesnie.
A vizsgálatok során a kutatócsoport 345 szövetmintát elemzett, majd az eredményeket egy további, 48 mintából álló független mintán validálta. Ezt megelőzően a felhasznált anyagot tapasztalt patológusok egymástól függetlenül kétszer értékelték. Az elemzés kiterjedt a DNS-metiláció genomszintű változásaira, valamint az mRNS- és mikroRNS-mennyiségekre. Ahhoz, hogy a rengeteg adatból kiszűrjék a rosszindulatú daganatok és a krónikus gyulladások közötti releváns különbségeket, a kutatók gépi tanulási megközelítéseket alkalmaztak, mivel más, általánosan használt módszerek nem hoztak használható eredményeket. Kiderült, hogy a DNS-metilációban mutatkozó különbségek lényegesen jóval kevesebb biomarker alkalmazásával is pontosabb eredményt adtak, mint a nyers mRNS- vagy mikroRNS-adatok.
A PRKCB gén hat metilációs pozíciójából álló mintázat biztosította a gyulladásos és a malignus elváltozásokat mutató szövetek legegyértelműbb differenciálását. Mivel azonban a klinikai felhasználás szempontjából előnyösebb lenne, ha az elemzéseket szövetminták helyett vérmintákon is el lehetne végezni, a kutatók kis számú vérmintán azt is megvizsgálták, hogy lehetséges-e a differenciál diagnózis felállítására a vérben keringő kis mennyiségű DNS “folyékony biopsziás” elemzése. Az eredmények nagyon biztatóak, mivel a szövetekhez hasonlóan, a metilációs markerek a vérből is nagy pontossággal tudták diagnosztizálni a betegeket.
„Természetesen az eljárást még további nagyszámú vérmintán kell validálni, és klinikai körülmények között végzett vizsgálatban is meg kell erősíteni az eredményeket, hogy végül felmérhessük tényleges hasznát a klinikai gyakorlatban” - fejtette ki Dr. Jörg Hoheisel, a publikáció vezető szerzője. „Ha az eredmény ebben az eljárásban megerősítést nyer, az jelentős hatással lehet a klinikai ellátásra, majd a betegek prognózisára is. Ráadásul feltételezhető, hogy az adatok elemzéséhez kifejlesztett algoritmusunk a jövőben más betegségek biomarkereinek keresésében is hasznos lehet.”
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
How to better distinguish chronic inflammation and cancer of the pancreas
Irodalmi hivatkozás:
Yenan Wu et al, DNA-methylation signature accurately differentiates pancreatic cancer from chronic pancreatitis in tissue and plasma, Gut (2023). DOI: 10.1136/gutjnl-2023-330155