Kültéri fény, alvás, mentális egészség

A JAMA Psychiatry című lapban nyilvánosságra hozott kutatás azt jelezte, hogy kevesebbet alszanak azok a tinédzserek, akiknek környezetében magasabb a kültéri környezeti mesterséges fény szintje. E serdülők körében nagyobb a hangulatzavarban szenvedők aránya is, azokkal a kortársaikkal összehasonlítva, akik alacsony éjszakai fényszintű környezetben élnek.
„Adataink azt szemléltetik, hogy a mentális egészséggel és az alvászavarokkal kapcsolatos kutatásokban mennyire fontos szélesebb összefüggéseiben szemlélni a környezeti tényezőket, illetve az egyéni expozíciót” – mondja a közlemény egyik szerzője, dr. Diana Paksarian.
Az már korábban is ismert volt, hogy a testi és lelki egészség szempontjából mekkora jelentősége van a cirkadián ritmusnak, azaz az alvás és ébrenlét váltakozásának. Bebizonyosodott az is, hogy nagy mennyiségű éjszakai mesterséges fény jelenlétében zavart szenved ez a természetes ritmus, és a nappal-éjszaka váltakozásának megbomlása hatással van a hormonrendszerre, a sejtszintű és egyéb biológiai folyamatokra. Korábbi vizsgálatokban a kutatók a beltéri mesterséges fény, a napi ritmus és a mentális egészség összefüggéseit elemezték, ugyanakkor kevesebb figyelmet kapott a kültéri mesterséges fény hatása a biológiai folyamatokra, különösen tinédzserek körében.
A most közzétett vizsgálatban a szerzők az Egyesült Államok serdülőkorú lakosságának 2001 és 2004 közötti reprezentatív adatai alapján elemezték ezeket az összefüggéseket. Az analízisbe összesen 10.123, 13-18 éves résztvevőt vontak be, akiktől az egészségi kimenetelekre és az alvásmintázatra vonatkozó adatokat gyűjtöttek.
A serdülők validált kérdőívre adott válaszai alapján ítélték meg, hogy az adott személy kielégíti-e valamely mentális zavar diagnosztikai kritériumait. Ezen túlmenően a tinédzsereket kikérdezték alvási szokásaikról, ezen belül arról, hogy rendszerint mikor fekszenek le, hány órát alszanak éjjel hétköznapokon, illetve hétvégeken. A kültéri mesterséges fény mennyiségének becsléséhez műholdfelvételek alapján számították ki az adott lakóterület éjszakai kültéri megvilágítását. Ahogyan az várható is volt, a fénymennyiség körzetenként változott, azt befolyásolta az adott régió városias jellege, az ott élők társadalmi-gazdasági helyzete, valamint a népsűrűség.
Fontos megfigyelés volt, hogy azokban a körzetekben, ahol a kültéri éjszakai megvilágítás szintje magas volt, a tinédzserek hétköznapokon később kerültek ágyba és kevesebbet aludtak. Ez az összefüggés akkor is érvényes maradt, amikor a szerzők figyelembe vették a potenciális befolyásoló tényezőket, például az életkort, a nemet, a testvérek számát vagy szülők iskolázottságát. A számok nyelvére lefordítva a fentiek azt jelentik, hogy intenzív kültéri megvilágítás mellett a serdülők átlagosan 29 perccel később feküdtek le és 11 perccel kevesebbet aludtak, mint azok a társaik, akiknek lakókörnyezetében az éjszakai kültéri megvilágítás kevésbé intenzív volt.
Az éjszaka erősebben megvilágított lakókörnyezetben élő tinédzserek körében nagyobb volt a hangulatzavarok és szorongás előfordulási gyakorisága. Ezen belül is kiemelendő, hogy ebben a csoportban nagyobb volt azoknak a serdülőknek az aránya, akik a diagnosztikai kritériumok alapján bipoláris zavarban vagy bizonyos fóbiákban szenvedtek. E megfigyelés jelentőségét Paksarian és munkatársai abban látják, hogy az alvási és cirkadián ritmus felborulása bizonyos mentális betegségek, köztük a bipoláris zavar jól dokumentált jellegzetessége. A mostani vizsgálat felveti, hogy összefüggés lehet a nem kielégítő minőségű mennyiségű alvás és az éjszakai mesterséges fényexpozíció között. E korreláció elemzése azonban további kutatásokat igényel. Ugyancsak a jövőbeni vizsgálatok célja lesz annak pontosabb tisztázása is, hogy az összefüggéseket befolyásolják-e a mesterséges fény bizonyos tulajdonságai, például annak intenzitása vagy hullámspektruma.